Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 5/1-4. (Budapest, 1882)

1. szám

14 I. Az állatok országában négy nagyobb állatkör van, a melyben az átalakulás a fejlödesnél nagy fontosságú, e körök a Bovarok, a Crustaceak, az Echinodermaták és a Férgek. Az ide tartozó állatok lárva-alakjai sem tekinthetők az ősalakok képmásainak, itt is lehetetlen az ontogenesis és phylogenesis között párhuzamosságot kimutatni. A biogeniticus alaptörvény tehát ezekre sem alkalmazható. A rovarokra nézve kimutatta ezt BRAUER tanár, a Crustaceákat illetőleg CLAUS tanár. Mind a két alapos búvár azon eredményhez jutott, hogy az átalakulás utján fejlődő alakoknál a lárvák nem tekinthetők az ősalakok képmásainak. Hogy az Echinodermaták és Férgek körére érvenyes volna biogeneticus alaptörvény, azt tudtommal még senki sem mutatta ki. A rovaroknál és Crustaceáknál a lárva-alakok rendszertanra nézve • nagybecsíiek; az Echinodermatáknál és férgeknél még ez sem áll, úgy hogy a rendszerben igen távol egymástól álló alakok hasonló lárvákat mutatnak, míg ellenben közel álló alakok lárvái nagyon eltérnek egymástól. Az átalakulást az ivadékcserére is kiterjesztvén, a Medusakat is kell tekintetbe vennünk, de ezeknél is ugy van, hogy rendszertauilag közel álló fajok egymástól igen eltérő módon fejlődnek. Tehát az összes állatországot tekintve, azt találjuk, hogy a biogeniticus alaptörvény mint általános törvény nem érvényes. II. Az élő lények tanulmányozásánál legelőször feltűnik előttünk a természet változatossága és gazdagsága alakokban. Mily módon, mily eszközökkel hozta ezeket létre a természet? — DARWIN és tanítványai állítása szerint a természethistóriai rendszer egy törzsfa, minden egyes faj a Protistától kezdődő szakadatlanul összefüggő alakok lánczának végső szemét teszi. Ezen állítás értelmében tehát a soros elrendezés és fokozatosság teszik az alaptörvényt, mely uralja a természet alak bőségét. Mindenki, aki systematikávalfoglalkozott, tudja, hogy nem a sorozati fokozat, hanem a jellemek vegyiilése és egybekeveredése tényezői az alakok csodálatos gazdagságának és változatosságának. Bizonyos szempontból lehet a fejlődés fokozatos sorozatát felállítani, ha péld. egy bizonyos életműszert, a vázat, az idegrendszert, a légző szerszámot, a szájrészeket vagy mozgási eszközöket figyelembe veszszük; de ha az egész organismust vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az egyes jellemek szerint egybeállított sorozatok a legkülönfélébb módon egymást keresztezve törzsfa helyett egy összetett szövevényes hálózatot alkotnak, mely a rendszer alapjáúl vehető. III. DARWIN és tanítványainak állításai szerint az organicus világ minden változatossága úgy jött létre, hogy csekély eltérések lassanként felhalmozódtak volna. Ha ez így volna, akkor az alakoknak egymástól való eltérési nagysága és a meglevő varietasok vagy fajok száma között egy megszabott aránynak kellene lenni, mert több typus létrehozására több