Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 5/1-4. (Budapest, 1882)

1. szám

13 A TERMÉSZETHISTÓRIAI RENDSZER ÉS A DARWINISMUS FUCHS TIVADAR-tói. (Kivonat.) Darwinnak körülbelül 20 év előtt nyilvánosságra bocsátott »A fajok keletkezéséről» szóló munkájának czíme nem felel meg tartalmának, miután abban nem csak a fajoknak, hanem a nemeknek, családoknak, rendeknek es osztályoknak, egy szóval a természethistóriai rendszer minden kategóriájának eredetet iparkodik kimutatni, helyesebb volna tehát ezen czím: a természethistóriai rendszer eredetéről. DARWIN és tanítványai azt állítják, hogy az organicus élet minden változatossága lassú, fokonkénti haladás utján egyszerű, közös ősalakokból fejlődött volna. A pete-sejt, melyből minden élő lény veszi eredetét, emléke azon egyszerű ősalaknak. Az egyes lény fejlődese a petéből ugyanazon módon megy végbe, a mint az összes alak az egyszerű közös ősalakból fejlődött; az egyes lénynek fejlődése rövid ismétlése a faj fejlődésének vagy is az ontogenesis rövidebb ismétlése a phylogenesisnek. Ezen főtörvénye a biogenesísnek teszi alapját a mostani rendszernek és morphologiai tekintetben DARWIN elméletének is szolgál alapúi. Ezen «biogeneticus alaptörvény» azt állítja, hogy az organizmusok fiatalkori alakjai az ősalakok képmásai volnának, péld.: a fiatal békák halakra hasonlítanak, az emlős-embryók a hal kopoltyuíveinek maradványait mutatják stb. Bár mily meglepők a hasonlatosság ezen példái, mégis könnyű, ha a tényékét elfogulatlanul megvizsgáljuk, arról meggyőződni, hogy ezek mind csak kivetelek, igen sok esetben ilyen hasonlatosságok nem léteznek, gyakran épen az ellenkezőt találjuk t. i. a helyett hogy az embryok hasonlítanának a közös ősalakra, több eltérést és külömbséget mutatnak magok között, mint a meglett állatok. Ilynemű vizsgálatoknál ezen két kérdést nem szabad összezavarni: 1. Van-e rendszertani tekintetben az embryo-alaknak valami jelentősége ? 2. az embryo-alakok valóban képmásai-e az ősalakoknak? Némely esetben fontosak lehetnek a lárva-alakok a rendszerre nézve, a nélkül, hogy az ősalakok képmásai lennének. A Crustaceáknál péld.: az egyik sor mint Naupliiis, a másik pedig mint Zoea hagyja el a petét; e szerint tehát az Crustaceakat két csoportra lehet rendszeresítenünk, de ebből még nem következik az, hogy a két csoport ősalakjai Nauplius vagy Zoéa képüek lettek volna. A növények országát vizsgálva azon eredményhez jutunk, hogy a fennen hirdetett «biogeneticus alaptörvény» itten alig alkalmazható.