Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)
1-2. szám
51 Ezek után csak egyeseket szeretnék még felemlíteni az Anguillula aceti életszívósságát illetőleg. E faj 4—5 C. fokú hidegnek vagy 40° C. melegnek kitéve, lassankint megdermed es tóbhé életre nem hozható. Indigo-, carmin- vagy sóoldatban, nemkülönben a leggyengébb borszeszben csakhamar elvesz. Szénsavtartalmú vizekben, gyenge savakban igen soká elél. Erős eczetsavban csak Va óra múlva, kálihydratban pediglen 5 perez alatt vész el görcsös jelenetek között. A vízben igen soká elél, s valószínű, hogy ott él és szaporodik is. (Nem-e azonos e faj a Vibrio fluviatilis Míillerrel ?) Az Anguillulidáknak Tylenchus nevű genusa valódi növényi parasitákat tartalmaz. E parasiták közöl egyesek bizonyos növények külömbözö alkatrészeinek szövetében élve, kiemelkedéseket, úgynevezett gubacsokat (Gallen) hoznak létre. Ezek közöl az első helyet az ismert Tylenchus tritici foglalja el, mely a beteges buzaszemeknek (Gichtkranke Korner) okozója. (V. T. 21. a.) E faj fejlődési viszonyait először ROFFREDI 1 írta le elég kimerítően, s később több búvár, nevezetesen B AUER 2 és DAVAINE 3 kutatásai eredményeit megerősítették. Az egészséges magokkal egyetemben beteges magok is elszóratnak, melyekből a nedvesség hozzájárulta után az embryok a burkon keresztül a kicsirázni kezdő egészséges magokba hatolnak, hol valószínűleg az egész telet el is töltik. Tavaszszal a kihajtó búzának szárába hatolnak, (V.T. 21. b),honnét a feljödö maghon belsejébe jutván,ivarérettekké válnak. Itt azután párzanak, lerakják petéiket, melyekből nagyszámú embryok keletkeznek. A maghon ennek következtében elváltozik, s képezi az úgynevezett kóros buzamagokat. Gazdászati szempontból még igen érdekes a Tylenchus Schachtii nevű faj is, mely a ezukorrépa gyökerein élősködik. E fajnak eddigelé csak az otromba küllemü nőstényei valának ismertetve, melyek a répa gyökerére tapadva, tojásidomú hólyaggá szívják fel magukat. S TEIN minden ily hólyagban egy kis, spiculumokkal és szájtövissel ellátott Tylenchust talált. Ezek e faj hímjei, melyek a nőstények belsejében élnek. Ez ideig már szépszámú növényparasitát ismerünk, melyek mind a Tylenchus genus alakjai közé soroltatnak, s azáltal tűnnek ki, hogy nagy részük a növények egyes részein gubacsokat idéz elő (Älchengallen). A Tylenchus genus tárgyalásánál e fajokkal megismerkedhetünk. E helyen csupán BAAUN-nak 1 idevágó jeles értekezésére akarom a 1 Journul de pliysigue par ROZIER. 1775. 1. kötet. * Philosophical Transact. 1825. I. kötet. 3 Recherches sur l'Anguillula du blé uielle. Paris 1857. 1 Sitzungsberichte der Ges. naturforschender Freunde zu Berliu. 1875. März. — Angol fordítása az Ann. nnt. Hist. XV. kötet. pag. 342.
