Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)
1-2. szám
49 B ASTIAN a Mononclius truncatus, D AVAIN a T. triciti élettartamát 9—10 hóra, én pediglen az A. acetiét legfellebb 2 hónapra becsülöm. Életszívóságuk általában igen gyenge. Nagy részök — a Tylenchus, Plectus, Ceplialobus, Aphelenchus és a Rhabditis álczákat kivéve — a kiszáradás után igen rövid idő alatt elvész. Az említett nemek azonban ama tulajdonnal bírnak, hogy a kiszáradás után hosszabb idő múlva is képesek víz vagy nedvesség liozzájárultával feléledni. Más alsóbbrendű állatoknál rég ismert tünemény vala ez; H ILL, B ACKER , F ONTANA , GŐZE, CORTI, 0. F R . M ÜLLER és SPALLANZANT munkái eléggé mellette szólanak. E csoportról ily újra feléledési tüneményt legelőször TURBERVILLE NEEDHAM közölt 1743-ban, a Tylenchus tritici álczáiról. Nemsokára SPALLANZANI a mohokban talált Anguillulidákkal tett hasonló kísérleteket és hasonló eredményre jutott. Ezek után több búvár kezdett e tárgygyal foglalkozni, s elég helytelenül e tulajdont a csoport minden alakjára kiterjesztették, holott azzal csakis az említett 5 nem van felruházva. Különösen a Tylenchus tritici fajok álczái azok, melyek nagymérvű kiszáradásnak képesek ellentállani. BACKER-nek 1771-ben sikerült a NEEPIIAM által hátrahagyott megfertőztetett magokban a szunnyadozó álczákat 27 év után ismét életre hozni. BASTIAN egyik barátjának hasonló sikerült 20 év után. BAUER és több más búvár szerint ezen álczák a kiszáradás után legfölebb §—6 évig tarthatják meg életképességeket, COBBOLD szerint pediglen csak 3—4 évig. Én is tettem e körül kísérleteket 11 éves gubacsokkal, de a bennök levő álczákat sem vízben, sem pedig fiatal búzával beültetett földben életre hozni nem lehetett. E kóros buzamagok dr. MORÓCZ ISTVÁN úrtól eredtek, ki azokat 1865-ben Baranyamegye Herczeg-Szőllős nevű községéből küldte dr. MARGÓ T. egyetemi tanár úrnak megvizsgáltatás végett. MARGÓ tanár úr e férgekkel kísérleteket is tett, melyek eredményét szives volt velem közölni. 1865. május 10-én e férgek a nedves kamarába tétettek, melyben nevezett hó 26-án még mindig élénk mozgásban találtattak. Június hó 20-án azonban a víznek a kamarából való elpárolgása következtében a mozgás megszűnt, de egy csepp víz hozzáadása által ismét életbe lépett. Eleinte mindig gyengén mozogtak; mozgásuk a test mellső végén lüktetve és ingas?erüleg kezdődik, végül a test hátsó végére is átterjed. A test végei lassankint begörbülni kezdenek (V. T. 21. c.) s a mozgás mindinkább élénkebbé válik. 1870. június 10-én a felélesztés újonnan megkísértetett és sikerült. 1871. június havában, tehát 6 év múlva, e férgeket, víz hozzáadása után, ugyan még sikerült feléleszteni, de mozgásuk csak néhány óráig tartott. 1872-ben e férgeket feléleszteni már nem sikerült. Természetrajzi /titele*, iv. külel i. fiizrl. J,
