Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

39 A pete, mint már említettük, többé-kevésbbé ellipsoid, úgy hogy első pillanatra a petének mindkét sarka egyenértékűnek látszik. De pontosabb mérések kiderítik, hogy az egyik a tuba felé néző része valamivel hegyesebb mint a másik. A pete sarkainak eme különnemüsége az első két barázdálódási golyó képzésénél is érvényre lép, a mennyiben a hegyesebb pólusnak megfelelő protoplasma-portio nagyobb mint a másiké. (IV. T. 18. 9.). De ezen nagyobb félben gyorsabban is folyik le a barázdálódási folyamat s ezen fél sejtjeiből képződik a féreg mellső része. Nevezetes még az is, hogy épen ezen hegyesebb pólus körül történik leggyakrabban a megtermékenyítés, mivel a peték többnyire hegyesebb végökkel néznek az uterus felé; az ondó tehát legelőször e véggel jő érintkezésbe. Altalános törvény ez mindazoknál, melyeknél a megtermékenyítés a tubában történik. Kérdés, hogy az első barázdálódási golyó képzése után mily viszonyok lépnek fel a petében. Az eddigi búvároktól eltérőleg legelőször BÜTSCHLI állítá azt, hogy az első barázdálódási golyóban, a vagina felé néző poluson, egy új mag keletkezik, s nemsokára ezután ettől kis távolságban egy második, mely szerinte valószínűleg az előbbeninek sarja. AUERBACH szerint a pete két különböző sarkán lépnek fel a magvak, melyek eleinte nyúlványokat is képesek bocsájtani. Az általam vizsgált faj petéjében szintén két mag lép fel s nevezetes, hogy nem mindig egy és ugyanazon helyen. Egyes petéknél a sarkokon láttam egy-egy magot (IV. T. 18. c.), másoknál pedig olykép elhelyezve, hogy az egyik mag a poluson, a másik pedig mintegy a pete közepén volt látható (T. IV. 18./.). Vájjon ezen utóbbi esetben a központban fellépő mag helye eredetileg ott van-e, azt biztossággal nem akarom állítani. Annyi bizonyos, hogy vándorlás útján oda nem jutott, mert feltűnése után rögtön észleltem. Ez utóbbit onnan következtetem, mivel a másik mag feltűnését láttam, már pedig a két mag vagy egyidejűleg vagy pedig igen csekely idökülömbség után lép fel. BÜTSCHLI maga is említi, hogy a magvak fellépése az egyes fajok petéinél különböző; pl. Ceplialobus rigidusnál a két sarkon lépnek fel, míg pl. a Rliabditis genus fajainál a magvak föllépő helyei, az általam utóbb említettekével azonosak. A Diplogaster alakoknál a magok a pete két sarkán lépnek fel. Kérdés továbbá az, hogy mikép keletkeznek az új magvak ? BÜTSCHLI szerint az új mag a régi mag állományából képződnék, mely vagy összekeveredett a protoplasma környi részével, vagy pedig ebben egy külön réteget képezett. Bü'iscHLi-nek részben igazat kell adnunk, még pedig azért, mivel a magvak képződése után a protoplasma környi rétege egészen eltűnik. BRANDT a magvak fellépését igen egyszerűen s vizsgálódásaimmal leginkább megegyező módon adja elő. Szerinte a magvak nem mint világos