Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

28 Az Auquillulidák izomzata hasonló szerkezetet mutat, csakhogy az izomsejtek pontos szerkezetéről csak megközelítőleg szólhatunk. A Dorylaimus fajoknál, a hol az izomzat igen jól ki szokott fejlődve lenni a sejteknek izomállománya ép oly széles mint a magok hiányában szenvedő bélállomány. E nem fajain kívül ez ideig még más fajok izomsejtjei nem vizsgáltattak, mi azoknak alig kivehető kicsinységében rejlik. Az izomsejtek elhelyezése tekintetében a legtöbb Anguillulida a Polymiarii-csoportba tartozik. Az izomzatnak e neme különösen jól van a Diplogaster-nem egyes fajainál kifejlődve, hol az izomsejtek mint apró koczkák tűnnek fel. (YI. T. 24. h.) A Meromyarii csoportba csupán egyes Tylenchusok, a Holomyarii csoportba pediglen csak egyes Rliabditisek tartoznak. BÜTSCHLI a Diplogaster riválist Meromyariusnak tartja. Yizsgálódásaim alatt azonban erről nem győződtem meg, mivel én mindig sok egymás mellett és mögött fekvő sejtet észleltem. Nem hiszem továbbá azt sem, hogy vizsgálódásom téves lenne, mivel ezen koczkás elhelyezés csakis az izomzat által idézhető elő. Az izomsejtek elhelyezése, s azok sajátszerű szerkezete az oka annak, hogy az átlátszó köztakaró néha hossz-csíkolatokat mutat. E tüneményt a hosszú orsóidomú sejteknek szemcsés belállománya idézi elő, a melyek hosszú szemcsedús csíkok alakjában láthatók kisebb nagyítások mellett. Ezen általános izomtömlőn kívül még egyes különvált izmok is találhatók, melyek egyes szervek, vagy szervrészek mozgatására szolgálnak. Ilyenek pl. a szájtövist kitoló és bevonó izmok; a végbélnyílást tágító izmok; a vagina és anyaméhnek hosszanti vagy körizmai stb. Vájjon a nevezett izmok, melyek csak mint igen homályos, finom vonalkák tíinnek fel az izomzatnak valóban megfelelnek, azt nem annyira szerkezetük, mint functiójoknál fogva dönthetjük el. Végül, még meg akarom említeni, hogy az Anguillulidák nagy részénél az izomzat még nem is lett megvizsgálva s ennek következtében SCHNEIDER beosztása e csoportra nem alkalmazható. 0) Kiválasztó szervek. A Nematodáknál már régibb idő óta ismeretesek bizonyos, a test hossztengelyével párhuzamosan lefutó edények, melyeknek jelentőségéről és czéljáról azonban biztos tudomásunk még mai najiig sincs. Ezen edények az Anguillulidáknál is fellelhetők, és pedig egy-egy minden oldali vonalban. A két oldali edény az oesophagus bulbusa előtt egy közös kivezető csőbe egyesül, mely azután az oesophagus hátsó felében szokott egy nyílással (Pórus excretorius) közlekedni a külvilággal. (III. T. 12. a. ábra.) A kivezető cső lefutása egyes nemekre nézve igen jellegző lehet. A Plectus nem alakjainál peldáúl egy vagy két csavarodással bír. (II. T. 8. c. ábra.)