Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

3. szám

197 szóbeli, részint levélbeli értesítést, s volt alkalmam azt látni és észlelni Kolozsvártt, K.-Monostoron, N.-Enyeden, s azon időben közöltem is egy ismertetést e tárgyról az «Erdélyi Gazdában»

5. Említést tesz róla továbbá a «Gazdasági lapok»

6, a m. k. természettudományi társulat közlönye.

7 A szabad szemmel látható tünetek e növénybetegségnél abban állanak, hogy a szöllölevél alsó felületén egyes bemélyedt helyeket találunk, melyek fehér, később pedig rózsaszínű szösszel vannak fedve, s e helyeknek megfelelöleg a felső felületen kidomborodások vagy bibircsók mutatkoznak, melyek vagy rendes zöldszinüek, vagy barnaveresek, vagy feketék. Később ezen elváltozott helyek összefolytak, s ilyenkor a megfelelő részek feljiil feketék, vagy legalább feketébe hajlók, alul pedig rózsaszínűek, sőt kaphatók olyan levelek is, melyeknek alsó felülete egész kiterjedésben fedve van az említett rózsaszínű szöszszel; oly példányok azonban, melyeknél a felső felületen is van ezen szöszből, igen ritkán fordulnak elő. Ezen jelenség május közepetáján kezd mutatkozni a szőlőn, s e hó folytán és a következő hó elején van az legnagyobb virágában. Ha tovább is figyelemmel kisérjük a szőlőleveleket, azt tapasztaljuk, hogy julius végén s augustus elején egyes helyeken azok át vannak lyukadozva, vagy pedig egyes részleteik elszáradva, vagy néha össze is zsugorodva. Uj foltok nyáron át ritkán mutatkoznak, egyet-egyet azonban még julius végén is láthatnak képződni. Ha e szöszt górcsővel nézzük meg, láthatjuk, hogy az hosszú fonalakból áll. E fonalak parenchymsejtekből képződtek s nem ritkán clilorophylltesteket is találunk bennök. Többnyire végükön kissé kunkorodottak azok, gyakran pedig sajátságos görbülésü, egyik vagy másik oldalon kiilönfele kidudorodásokat mutató, vagy épen csipkés szélű fonalak is találkoznak közöttük. Ilynemű betegség — mint ismeretes — nemcsak szőlőn, hanem sok más növényen is fordul elő, s azokat régebben gombának tartották, Phyllerium, Erineuni sat. néven írták le; ma azonban tudjuk, hogy azokat, legalább a legtöbb esetben Phytoptus nemű atkák szokták előidézni. Számos fanem ti növénynek ilyen bántalmairól olvashatunk többek között Dr. Löwnek a bécsi állat-növénytani társulat kiadványaiban megjelent értekezéseiben. A mi épen a szőlőt illeti, az itt előforduló kóros folyamatot, s illetőleg az azt előidéző Phytoptus vitist LANDOIS írta le először,

8 s ugyanezen tárgyról igen jó leírást találhatunk még egy olasz folyóiratban is.'

J Mind6 «Erdélyi Gazda» 1»78. 21. és 22. sz. 6 «Gazdasági Lapok». 1878. 25. sz. 7 «Természettudományi Közlöny». 1878. aug. X. köt. 108. fíiz. 325. lap. * «Zeischrift. a wiss. Zoologie. Siebold. Kölliker». 18(54. XIV. köt. i. füzet 353. lap. " «Nuovo Gioru. Bos. Ital. Pietto Da T. Caruel. Vol. Nono. Pisa». 1877. Briosi G. sulla fitoptosi della vite. pag. 23.