Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

18 kerülhettem azt, hogy egyesek más búvárok nyomán készüljenek. Ezen ábrák a tárgy könnyebb felfogására, különösen pedig a fajok meghatározására nagy könnyebbségül szolgálandnak. Mindezt szükségesnek tartottam felemlíteni, nehogy művem nagyobb várakozásnak kosarat adjon, hogy a határokat, melyek között dolgoztam, kijelöljem. Köszönetemet nyilvánítom a k. m. természettudományi társulatnak, mely e tétel kitűzése által e mű megírására buzdított. Hálaérzet fog el, midőn Dr. MARGÓ TIVADAR egyetemi rector úrnak, feledhetetlen tanáromnak, hasonló tartozásom akarom leróni mindazon szíves tanácsaiért, melyekkel kutatásaim közepette segélyezett. Ugyancsak hálával tartozom MADARÁSZ Zs. EDE úrnak, ki a legbecsesebb opticai eszközök birtokába juttatott, melyek nélkül valóban sok tárgy fölött kételyeimet el nem oszlathattam volna. Ugyanezzel adózom KOHAUT REZSŐ úrnak, azon szíves segédkezéseért, melyet ábráim készítése alkalmával nyújtott. Ezek után átadom munkámat azon reményben, hogy fáradozásom az által, hogy mások hasonló kutatásokra buzdíttatnak, meg lesz jutalmazva. Budapest 1879 deczember 10. A szerző. * * BEVEZETÉS ÉS IRODALOM. A górcső feltalálása óta meggyőződött minden kutató arról, hogy az állatország törpe világa nemcsak fajokban, hanem a faj egyének számában is sokszorta túlhaladja az előttünk el nem rejtett állatalakok számát. A tengeri faunát vizsgáló zoologok igen nagy érdekkel foglalkoztak és foglalkoznak ama gyönyörű és színekben pompázó Gyűrűs-Férgekkel, melyek azt lakják, nem is sejtve, hogy a tengeri Férgek microscopicus világa mily nagy concurrentiát fog ezen óriások ellen szolgáltatni. Ugyanígy állunk a szárazföldi és édesvízi alakokkal is. Hasonló viszony található a Férgek egész typusában, annak egyes osztályaiban és rendjeiben is. A Nematodák (Fonalférgek) rendjében az óriások helyét a belférgek, a törpék helyét pediglen a szabadon élők foglalják el. E két főcsoport azonban nem állandó, a mint azt ezelőtt hitték, hanem azok átmeneti alakok által szorosan összefüggnek egymással. A szabadon élő Fonalférgeket GERVAIS és V. BENEDEN ajánlatára egy nagy családba csoportosították össze Anguillulida név alatt. Az Anguillula név azonban nincs határok közé szorítva, mert hová sorozzuk azon alakokat, melyeknek szabadon élő és parasit generatiói ismeretesek ? hová azokat, melyek akár szabadon, akár mint parasiták élhetnek ? Ezek számára czél-