Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)
1-2. szám
19 szerű volna egy külön csoportot alkotni. Én monographiámba felvettem mindazon alakokat, melyek ez ideig az Anguillulida fogalom alá tartoztak. De magok a valódi szabadon élők sem csoportosíthatók egy családba, hanem azok számára több család állítandó fel. Ilynemű beosztás azonban nem vala keresztülvihető az egyes alakok tökélytelen ismerete miatt. A „Rokonsági viszony" czimü fejezetben megkísérlek ily beosztást, de ennek helyességét csakis szakemberek véleménye fogja idővel eldöntlietni. A Nematodák közöl a parasiták nem tartozván a természeti szépségek sorába, a jelen korig csekély irodalmi munkásságra adtak okot; az Anguillulidák azonban a legszebb górcsői tárgyak sorába tartozván, igen nagy kedvvel tanulmányoztattak régibb búvárok által is. Nagy számuk csak újabb időben tűnt fel B ASTIAN vizsgálatai óta, ki azokat elterjedésük és számuk tekintetében a Diatomaceákkal hasonlította össze. Ezen összehasonlítás véleményem szerint kissé merész, de megengedhető, ha tekintetbe veszszíik, hogy e csoport egyénei csak az újabb időben lettek a vizsgálódásra méltatva, hogy kicsinységök s elrejtett tartózkodásuk által a szemlélők figyelmét magukra nem vonják. Ne csodálkozzunk tehát azon, ha az Anguillulidákról szóló irodalmat különösen az ezeket tárgyaló nagyobb müveket, aránylag igen szegénynek találjuk, de előre látható, hogy boncztani és fejlődéstani vizsgálódásokra alkalmas voltuknál fogva sok szép és érdekes értekezlet és munkára fogják az anyagot szolgáltatni. Az ókor helminthologusai egyáltalában nem ismerték a szabadon élő fonálférgeket, legalább A RISTOTELES 1, CELSUS 2, HIPPOCRATES 3 S más jeles búvárok müveiben azokról említés sem tétetik. A XVII. század második feléig semminemű ismereteink sem voltak e csoportot illetőleg. Ekkor, a microscop használata által egy új zoologiai korszak fejlődött, mely az Anguillulidákra vonatkozó irodalom első csiráját is magával hozta. E korszak búvárai csakis azon fajokat ismerték, melyek nagy számuk s óriási elterjedésük által tűnnek ki. Ilyen volt első sorban az Anguillula aceti, e csoport első képviselője, melyet BORELLUS 1656-ban ismertetett először. Régibb búvárok egész sora közlött egyes érdekes adatot e fajról; nevezetesen: P OWER , H OOK , J OBLOT , L OEWENHOOK , B ACKER, L EDERMÜLLER stben. 4 Kevéssel ezután ennek egy rokonfajára az A. glutinisre akadtak, melyről a régibb búvároknak szintén egész sora értekezett. 5 NEEDHAM 1743-ban a Tylenchus tritici biologiai viszonyait illetőleg közölt egyes érdekes adatokat. Ugyanezen tárgy szolgált ROFFREDI, SPALLANZANI, SCHRANCK, ROZIER S több régibb búvár értekezéseinek alapul. 6 A XVIII. században a boncztani és górcsői vizsgálódások helyett a 1 Hist, auiui. J De medicina. 3 Aphorism. 4 1. Rendszertani rész pag. 99. 6 1. Rendsz. r. pag. 99. 4 1. Rendsz. r. pag. 104.
