Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)
2-3. szám
86 zettel s nem bírt fölemelkedni a nemzet culturtörekvéseinek képviselőjévé; e törekvések előmozdítójává pedig már sebogysem. A «magyar nemzeti» czím volt az egyedüli liorog, a mely a nemzettel való kapcsolatot fentartotta, mely a nemzet legbuzgóbbjainak figyelmét néha-néha az intézet felé fordította; szilárdan épült házának köszönhette, liogy a nemzetirtás idejében nyomtalanul el nem töröltetett. Megütötte ekkor a ritkasággyüjtemények mértékét, az ő rendeltetése is az volt, a mi ezeké: a kíváncsiság kielégítése, hangzatos czím és semmi tanúiság. Ez nem is lehetett másképen. Az minden kétséget kizáró dolog, liogy az alapítók szeme előtt mívelődési czél lebegett; de a miként? az irány? ez, a viszonyok összességét véve, csak idővel fejlődhetett — éppen csak fejlődhetett, nálunk éppen úgy mint mindenütt a világon. Azok a férfiak, a kik régebben az ügy elére kerültek, jóhiszemüleg , de iránytalanül működtek: nem birtak ellentállani az akkori tudományos áramlat nyomásának; ez áramlat pedig akkorában a tudásból monopoliumot csinált, külön államot teremtett a nemzet állama kebelében; dicsőségét nem a művelődésre gyakorolt élő hatásban, hanem a megbámulásban kereste. Ezek sem kárhoztatá, de még megrovó szavak sem akarnak lenni; mert ha iránytalanság jellemzi is az ügy régi kezelőit, ez a kor kifolyása volt; és egy érdemöket, nagy érdemöket elvitatni lehetetlen, azt, liogy az intézetet mint a nemzet intézetét fenntartották , nehéz korszakokon végig küzködve áthozták abba a korszakba, a mely az irányváltoztatást megengedte. A midőn az alkotmány visszavívása után a nemzeti lét kérdése mellett fölvethettük a művelődés kérdését is, akkor valóban forduló ponthoz ért a Nemzeti Múzeum; kettős feladat előtt állott. Első volt a nemzet közmívelődésére való élő hatás; a második volt a nemzetnek, mint culturnemzetnek kifelé való képviselése a végett, hogy culturnemzetnek elismertessék, ezáltal létjoga az európai culturnemzetek családja közepette bebizonyíttassék.
