Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)

2-3. szám

8? E feladatok megoldására nem volt elegendő a tudomány iránti lelkesedés ; ehhez tágas látó kör, nagy összeköttetés,, a nemzet képességeinek, aspiratióinak, helyzetének pontos számbavétele és kivált sok emberismeret kellett. A megoldás maga egy valóságos chaosz helyén rendet, e rendből azután életet kellett hogy teremtsen — nem imperative hanem a fejlesztés útján. PULSZKY FERENCZ minden bizonynyal az a férfiú, a ki ezekre hivatottsággal bír : ezt tíz évi működésének eddigi eredményeivel már be is bizonyította. Befolyása, utánjárása teremtette ki az intézet dotátióját, mely, ha teljes felvirágoztatásra nem is-elégséges, mégis olyan, hogy lehetővé teszi a működést. Gyakorlati szellemével kivitte azt, a mi talán a legnehezebb s a mi még a nagy culturnemzetek intézeteire is tetemes súly gyanánt nehezedik: a bureaucraticus résznek a működés előnyére a lehető legcsekélyebb mértékre való leszállítását. Ebből bontakozott ki az egyes osztályok autonómiája, melynek az az értelme, hogy nem paragraphusokba szedett szabályokban, hanem a működési tér szabadságában lakozik a legjobb ösztönző a munkaságra s egyszersmind annak a felelősségnek élő érzete is, mely a munkaságnak legjobb ellenőrzője. Valójában nincsen jelenleg az intézetnek egyetlenegy tényezője sem, mely — természetesen az anyagi eszközök keretén belől — nem érvényesíthetné tehetségét, még pedig egyénisége sajátságainak teljes épségbentartása mellett. Ez oly dolog, a melyhez foghatóval kevés nyilvános, különösen az állani végrehajtó hatalmának fennhatósága alatt álló intézet — nem csak nálunk, hanem a nyugaton is — dicsekedhetik. Ez PULSZKY FERENCZ tízéví működésének nagy eredménye, a melyből a többi önkényt következik. Innen származik az irodalmi részben nyilvánuló élénk lük-