Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

2-3. szám

76 «VETO» VAGY INKÁBB KÉRÉS EGY ÉRDEKES NÖVÉNY NEVÉBEN. Közli HERMAN OTTÓ. A mi Gellérthegyünk nem csak mint stratégiai pont, hanem természetrajzi szempontból véve is mindenképen nevezetesség. Hasonlít egy tisztes üzlet kirakatához, mely annyit mutat s igér, a mennyit az üzlet beváltani képes; mely fölkelti a várakozást s nem csal. A természetrajz hívei régtől fogva tudják, hogy a Gellérthegy is azok közé a kisarkaló pontok közé tartozik, a melyek a mögöttük fekvő tájak flóráját-faunáját, földalakulatát bevezetik, tele vannak nyomokkal, mutatványokkal, a melyek nagymesszire ismétlődnek, kifejlődnek; s viszont olyanokkal is, a melyek itt találják meg elterjedésök határát. Ilyen pontok szerfelett fontosak; mert a míg egyfelől sok kérdésre felelettel szolgálnak, addig másfelől tele vannak kérdő jelekkel, a melyekre a feleletet csak messze tájakon, beható és kiterjedett, hosszas tanulmányok árán kaphatjuk meg. A természetrajz hívei épen ezért szeretnék, hogy ilyen pontok érintetlenül, a magok szűzies természetességükben maradjanak meg s óhajtják ezt azért, mert nem egy szenvedély kielégítéséről, hanem igazán a tudomány érdekéről van szó. De az is igaz, hogy a társadalom anyagi érdeke más szempontból tekinti az ilyen helyeket; nem hajlandó a kíméletre, kivált akkor, a midőn e pontok egy folytonosan erősbülő, terjeszkedő emporium körébe esnek, mely emporium — igen természetesen — mindent meghódít, a mi az anyagi lét forrásának való. Ez az utóbbi a leghatalmasabb érdek, mely előtt a tudományé legtöbbször meghátrálni kénytelen. A Gellérthegyen kivált a legújabb időben e két érdek erősen összeütközött s az anyagi érdek — a midőn az eddig parlagon heverő részeket is a szőlőmívelés számára meghódítja — mind szűkebb körre szorítja a tudományét. Nem is az adta a tollat a kezembe, hogy a tudomány érdekét nagyban és egészben győzelemre segítsem, az által, hogy megakasztom a földmívelés terjeszkedését; sőt valójában nem is vétóról, hanem inkább kérésről van szó, egy kiváló tudományos kérdés érdekében s ezt szeretném meghallgattatni ; annyival is inkább, mert azt tartom, hogy ez lehetséges, anélkül, hogy az anyagi érdek kárát vallaná. — Lássuk tehát. A Gellérthegy flórája három tekintetben is nevezetes. Először azért, mert sok, a keletre és délkeletre nézve jellemző növénynek helye; másodszor azért, mert a szomszéd síkhoz ellentétképen, a mögötte fekvő hegyes tájhoz jellemzésképen áll; harmadszor azért, mert oly flórája is van, mely legszo-