Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)
2-3. szám
77 rosabban függ össze a történelem eseményeivel, a melyeknek e hegy kiváló színhelye volt s igy ez a flóra a történelmi eseményeknek szószerint való értelemben vett «élő tanújele». A növényeknek nem természetes úton való, az emberi nem mozgalmaihoz kötött áthelyezese, átszármazása s meghonosodása a füvészetnek mint tudománynak egy igen érdekes, vonzó szakaszát képezi, mely a laikusra nézve is sok szépet sőt meglepőt foglal magában. Legmagyarosabb költőink kedvencz fája, az ákácz, melyet ép oly előszeretettel emlegetnek, mint a tót az ő hársát, a német a maga tölgyét, a világköltészet a pálmát a Libanon czédrusát: ez az ákácz, a melyet a nép helyen-közön egyenesen «magyar fának» nevez, eredetileg Eszakamerikából származik. Nemzeti füszerünk, a paprika, Délamerikát vallja őshazájának. A dohányról, burgonyáról nem is szólok. Mindezek czéltudatosan behozott dolgok. Ellenben némely, eredetileg amerikai Asterek más módon a tiszamelléki pusztákra is tudtak elterjedni; a Crambe tatarica még ma is jelöli a tatárjárás táborozó helyeit; igy a török uralom is meghagyta nyomait a flórában. Az Euclidium syriacum, a Malcolmia africana nyilván a török seregekkel jöttek hozzánk, a táborozó helyekről elterjedtek s ma számos ponton már dudva számba mennek. A Xantliium spinosum (szerb vagy muszkatövis) szemünk láttára, akaratunk ellenére is, vándorol és terjeszkedik stb. A török uralom kétségtelen s mívelésből eredő nyoma a Gellérthegy déli lejtőjén még 111a is tenyésző, évről évre apró gyümölcsöket érlelő néhány fügefabokor; mellette létezik egy növény, mely Dr. KERNER A. jeles fűvész gyanítása szerint 1 szintén török mívelési nyom volna: az erősszagú Peganum Harmala L. Ez utóbbi növényt akarja e pár sor megvédelmezni. Szóljunk legelőbb is e növény némely tulajdonságairól, a melyek ott, a hol elterjedése szerint legbővebben tenyészik, bizonyos értéket, fontosságot szereznek neki. STEVEN szerint a tauri félsziget tatárjai e növényt «.Tuseriik «-nek, a Terek mentén « Hesserik »-nek, az örmények «Tsigatnuk»-nak nevezik. A növény sehol sem míveltetik, hanem mint burján óriási területeket borít el s bántatlanul tenyészik, mert erős, aroniaticus szaga miatt semmiféle állat sem eszi. Magvai többféleképen használtatnak. Legelsőbben is egy kitűnő festékanyagot adnak: a haragos-vörös vagy török-veres színt, a melylyel a törökök feszeiket s más színes szöveteiket festik; ez a festőanyag 1 K KKNKR «Uber einige in historischer Beziehung interessante L 'tíauzen der ungarischen Flora» Amtliche Wiener Ztg. Abendblatt 1859, és ennek tüzetes kivonata; «Gest, botanische Ztg. IX, 1859, p. 335.
