Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

4. szám

II. KÖTET. IV. FÜZET. KÉT BESZÉD. Tartották a magyar tud. Akadémia 1878-ik évi nagygyűlésén Csengery Antal és dr. Haynald Lajos kalocsai érsek. „Ha téved, a mi emberi dolog, mindenki itélliet eljárása fölött." CSENGERY. Mondhatom eleintén csodálkozással, utóbb megdöbbenéssel állottam és állok azelőtt a jelenség előtt, hogy a magyar tudomány díszes és tagadhatatlanúl legelső rangú csarnokában elhangzott két nagyszabású, sarkalatos elvekre kiterjeszkedő beszéd, elmondva akadémiai celebritások által, hogy mondom, két ilyen beszéd a puszta reproductiónál és illetőleg registrálásnál többen nem részesült. A csodálkozás és megdöbbenés talán indokolt is, mert a két beszéd egyazon alkalommal, egyazon helyen, egyazon közönség — s azonkívül a magyar tudományosság areopagusa előtt mondatott el, noha a tudomány sarkalatos elveire nézve nemcsak eltérő, hanem egyenesen ellentétes volt! Ha ez nem arra való, hogy a véleményt kiszólítsa, az eszmék harczát megindítsa, akkor valóban nem tudom : mi legyen hát arra való? Avagy ott állanánk már a közönyösség dolgában, hogy ilyenek felett egyszerűen a napirendre térhessünk ? Vagy az ignorantia vett volna erőt rajtunk ? Vagy talán már odajutottunk, hogy bizonyos auctoritást a csalatkozhatatlanság, a megtámadhatatlanság színében lássunk, még akkor is, ha tanai ellentétesek ? Rettegnünk kellene társadalmunk szelleméért, azért a jövőért, a melyért eddig küzdött és áldozott, hogyha a fölvetett okoknak bár csak egyike is fönnforogna. A beszédek közvetlen hatása alatt állva, szentül hittem, hogy az előkelőségek szava más előkelőségek véleményét fogja kihívni; hogy állás