Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

4. szám

200 szerint egyrangú erők mérik össze a fegyvert; hogy az egyranguságban rejlő hatalom és függetlenség száll majd síkra. Hiába hittem. Elszántam magamat arra, hogy rang és hatalom ellenében latba vetem azt a hatalmat, a mely jogot ad és jogot véd, bárhol, bárkivel szemben, nem önzésből, hanem a való igaz érdekében: latba vetem a lelkiismeretet. És most «suum cuiqúe». CSENGERY felszólalásának indító oka az a közönyösség volt, melyet a nemzet a tnd. Akadémia iránt tanúsítani kezd, mely közönyösség számokkal kifejezhető nagy voltát az évi számadások bevételi rovata mutatja. Minthogy evvel nyitja meg beszédét, a hallgató azt várta volna, hogy az Akadémia missióját és fontosságát kifejtve, áttér azoknak az okoknak a megállapítására, a melyek a részvét csökkenését előidézték; és ha a conclusió az első irányban az Akadémia javára dönt, ekkor a másodikra reformot ajánl s appellál a hazafiságra és az áldozatkészségre. CSENGERY csak az elsőt tette. Az Akadémia missióját, ennek fontosságát támogatni, indokolni igyekszik oly apparátussal, mely olvasottságának bizonyítéka, mert BACON és SALAMON FERENCZ képezik a végpontot, a melyben az idézetek és sarktételek peripheriája egyesül. A — mint CSENGERY mondja — «már közhelyekké» vált tételek ily tetszetős alakban való összeállításáért, a kevésbé olvasott laikus hálával telik el s én jelenleg csak azt kívánom megjegyezni, hogy e közhelyeknek az Akadémiák érdekében való alkalmazása jogos is, föltéve, hogy oly Akadémiákról van szó, a melyek a czéhrendszerből kivetkőzve a haladást, a vizsgálódás és vélemény szabadságát iktatják alapszabályaik legelső helyére. Erre és a «tudományos conservativismusra», melyet CSENGERY beszédjének végén — VIRCHOV auctoritására támaszkodva — hirdetett, majd visszatérek akkor, a midőn dr. HAYNALD érsek beszédjét előveszem, hogy a két előadásnak a tudományra vonatkozó sarktételeit egymással szembesítsem. Most azokról kívánok nyilatkozni, a miket CsENGERY-től méltán megvárhattunk volna, de a melyekről ő hallgatott: azokról az okokról s az ezekkel járó jelenségekről, a melyek az Akadémia iránti részvétet csökkentették, a melyeknek ismerete arra való, hogy a helyzetet tisztázva, rávezessen egyszersmind a gyógyszerre is — ha ugyan szükség van reá. Annak a constatálása, hogy az Akadémia iránt a részvét csökkent, az az Akadémia álláspontjáról véve mindenesetre aggasztó jelenség, s mindenki érti a törekvést, mely a baj elenyésztetését tűzi ki czéljáúl. Azonban mihelyt az Akadémia álláspontját a magasabbal cseréljük fel, s a constatált tényhez egy kérdést csatolunk, teljesen megváltozik a helyzet.