Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

2-3. szám

92 Melyik közülök nálunk a közönséges s melyik csak ritka jelenség, ez idő szerint megállapítani nem birom, mert a felsorolt különbségekre eddig nálunk senki sem figyelt s tudtomra nyilvános közlések e tekintetben nem tétettek, jelenben pedig csak a saját gyüjteménj-emben lévő két példányra támaszkodhatok. Mert, habár több darab e fajhoz tartozó gébics fordult meg kezemben, szárnytollaiknak színezetére tökéletes tisztasággal nem emlékszem vissza. Igy csak fenntartással adok azon nézetemnek kifejezést, miszerint az egy fehér keresztszárnyvonalú varietas a ritkább jelenség Erdélyben is, mit azonban későbbi vizsgálatok, minek megtételére a honi madártannal foglalkozók figyelmét felkérem, — fognak egészben elfogadhatólag megállapíthatni. Nem tehetem, hogy- ez alkalommal ezen gébicsnek Erdélyben való megjelenéséről s tartózkodási idejéről is észleleteimet ne közöljem, különösen azért, mivel FRITSCH úr «Yögel Europas» czímű művében e tekintetben olvashatóktól e madárnál, mint még egynéhány másnál is, eltérnek, mi onnan eredhet, hogy itten a helyi s climaticus viszonyoknál fogva némely madarak más életrendszert követnek, mint azon országokban, hol FRITSCH úr figyelte meg őket. Ugyanis e gébicsről azt írja, hogy nem valódi költöző madár, mivel némelykor télben is megmarad is csak márczius és október havakban vándorol. Régibb művekben is mint például BREHM-nek «Naturgeschichte aller europäischen Yögel» czímű könyvében, mint Közép-Európa lakója van feltüntetve, hol lomb és tűlevelű erdőkkel elborított vidékeken tartózkodik. Erdélyben nyárban én ezen gébicset soha sem láttam. Itt október közepe táján jelenik meg s tanyáját mezei fákon, kertekben és berkekben üti fel, s ha kiváló nagy hidegek nincsenek, egész télen át, még nagy hó mellett is itt marad, azonban márczius első felében már elvonul, tehát itten téli madár, míg ellenben Csehországban gyümölcsfákon költ. Ezen Erdélyben csakis téli időbeni megjelenésének okát nem birom egyébből, mint a légmérséki, továbbá domborzati s ebből kifolyó erdőségi viszonyokból kimagyarázni, a minek fejtegetésével azonban nem kívánom a tért elfoglalni, s csak annyit kívánok még megjegyezni, miként érdekes lenne annak a megtudhatása, hogy vájjon Csík és Gyergyo téréin, a melyekre a fenyvesek a völgyekbe egészen lenyúlnak, nem tartózkodik-e nyáron is ? mely eset alkotott nézetemnek nagy erősségeül szolgálna. * Erdély Ornisára nézve teljesen megegyeznek saját észleleteim CSATÓ JÁNOS úr észleleteivel. A L. excubitort kizárólagosan télben találtam Erdély belsejében (Kolpzsvár, Mezőség); nyári helyettesítője, kivált Kolozsvár táján a Lanius minor Gm., mely kertekben s veteményes nyilt helyeken, előszeretettel jegenye-nyárfákon költ. A L. major nem tűnt fel nekem. HERMAN OTTÓ.