Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

2-3. szám

93 TORZCSŐRÜ SZÜRKE HARKÁLY. PICUS CANUS, GML. (V. Táb. 1. ábra.) Közli CSATÓ JÁNOS. Az 1860-ik év késő őszén lövetett Szász-Sebes határán s mivel a lövés által teste egészen össze roncsoltatott, csak feje tömetett ki s ez került birtokomba. Tollazata rendesen kifejlett, tömött, miután azonban a fején veres tollak nem észlelhetők, 9 nemű vagy tökéletesen kinőtt fiatal madár lehetett. A torzulás csőre felső káváját idomtalanitotta el oly formán, hogy az, az alsó káva második harmadrészének külső széle táján, iv alakban jobbra legörbül, a vége felé egyszersmind jobb fele elfacsarodott, minek következtében a káva végén észlelhető csatorna ezen oldalról tekintve, láthatóvá vált. Az alsó káva szabályosan fejlődött, azonban vége felé az is kissé jobbra facsarodott. A csőrfelek nem illenek össze, s köztök nyilás észlelhető, mi természetes következése annak, hogy a felső káva oldalagos elhajlása mellett nem fejlődött a keresztezés helyénél berovátkolás, mely egyedüli módon történhetett volna a csőrfelek tökéletes csukódása. Mindkét kávának jobbfelé való elfacsarodásából azt következtetem, hogy a madár eledelét csak baloldalilag volt képes megragadni, amidőn egyszersmind nyelvét is nagyon igénybe kellett vennie, s annak e madárfajnál sajátságos hosszü volta nemcsak kitűnő, de nélkülözhetetlen szolgálatot is tehetett. TORZCSŐRÜ VARJÚ. (CORVUS CORNIX L.) (V. tábla. 2. ábra.) A mult év október havában, INKEY BÉLA úr, kinek kedvencz szakmája mellett egyéb jelenségekre is figyelmes szeme szokott lenni, Szent Lőrinczről egy szürke varjú (Corvus cornix) fejet küldött, melynek csőre szokatlan eltorzulást mutat. A felső káva a szabályos fejlődésüliez képest aránylag nem rövidebb ugyan, de kampósan le és balra görbült, úgy, hogy az alsó kávához körülbelül úgy áll, mint állanak a Loxia curvirostra csőreflei egymáshoz. Az alsó káva az elágazástól mérve a szabályosnál valamivel hosszabb, végig csatornás; az elgörbült felső káván túl kiálló részének élei erősen befelé dűlnek: a balélen az a rész, a melyet táplálkozás alkalmával az eltorzult felső káva érhetett, erősen kikopott, úgy, hogy e kikopás, körülbelül az elágazás táján, egy 4-5 mélységű csorbát alkot.