Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

2-3. szám

89 elég! Nagy bajunkat még fokozza a munkás kezek hiánya. Az ephemer, napi siker után való kapkodás, hajhászat, mely tökéletesen beéri avval, hogy a napisajtó a nevet, a czímet fölvesse s nyomban valami «érdekes eseménynyel» el is temesse, ez nálunk nemcsak járvány-jelleget öltött, hanem közel jár ahhoz, hogy — kivált némely téren — épenségesen jelleget alkosson. Az a kitartó, ön- és czéltudatos, szerény munkálkodás, mely nem csak fejleszt, hanem érlel is, az bizony mentől ritkább. Egyes szakembereink, kik előszeretettel kezelt szakmájuk tárgyait ismerik, azokkal behatóan foglalkoznak, kiknek objectiv szemlélés mellett magok a tárgyak úgyszólván kinálva kínálják a találó kifejezést, a jobbat, még ma sem veszik számba a nyelvtisztítás körül fejlődő mozgalmat, nem ébrednek arra, hogy a magok részét elvállalva, végezve: a magyar tudományosság, közmivelődés érdeke mellett a saját magokét is előmozdítsák. A kényelem vagy mi, még mindig oda vezeti őket azokhoz a szóhalmaz halmazszókhoz, a melyek valójában nem is másra, csak halmazra valók. Nem gondolnak avval, hogy a dolgoknak szabatos és szép nyelven való tárgyalása fokozza a hatást s az így fokozott hatás legfőbb eszköze annak a sóvárgott hírnek, még pedig nem annak a «napihírnekhanem annak a tartósnak, nagy körre terjedőnek, mely a valódi, áldásos siker méltó díja. — Nem gondolnak ők erre; sőt inkább és nagyrészt még ma is rajtok s bennök van annak a középkori hóbortnak a maradványa, mely az Adeptek műnyelvét (később tolvajnyelvét) a tudományosság attribútumául tekintette. Nincsenek gondosan tisztított forrásaink; a munkások, a kik a tisztítás fáradsággal járó munkáját elvállalnák, mentől ritkábbak. Az alaposságot, lelkiismeretet, kitartó szorgalmat követelő könyvírás kora mintha letűnt volna s helyette járja az olcsószerű ertekezés, melynek megértéséhez könyv kell, s ha ezt beszerezzük, kisül, hogy az értekezés felesleges volt. Természetrajzi irodalmunk érdeket tekintve első szükséglink az, hogy a magyarázó szótár előmunkálataihoz hozzálássunk : tegyük a létező kényelmes rosz helyébe a még kényelmesebb jobbat. Ez többet fog érni minden dissertatiónál, capacitálásnál s a nálunk divatos személyeskedő bírálatnál. A rovartan számára szükségünk van oly szótárra, a minő a MÜLLERft'le «Terminologia Entomologica»; van annyi mi velője a rovartannak, hogy kellő munkafelosztás mellett, könnyű szerével megejtheti ezt a dolgot. Semmi kétség, hogy a 111. kir. Természettudományi Társulat legott kiadja. A gerinczes állatokét rendek szerint kell összeszedni s szintén igy kiadni. Ekkor nem kell tartani attól, hogy valaki a szóhalmazokba fullasztja munkáját, mert megkapja a kényelem és a siker eszközét. És ekkor e szótáruk segítségével végre valahára meg is értjük egymás dolgozatát. E körül folytatott privát beszélgetések alkalmával már többször megfogadtam s íme megfogadom nyilvánosan is, hogy a magam részét kidolgozom, valamennyi részt illusztrálom s a nyelvészeti résznél a szükséges