Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

1. szám

/ 9 menve balra) befelé esik A papírgyárig még mmdig tartanak a szántók s a megfelelő fekvésekben a szőlők is. Ott, a hol a papírgyárba vezető út a főúttól letér, egy kis partocska emelkedik, túl rajta, felfelé, egy tágas rét terül el. A völgyet szép lomberdő szegélyezi. E partocskán már a mészképlet nyomai vannak, holott Miskolcztól a partocskáig kizárólag homokkő uralkodik. A mész és homok közötti határ egyszersmind határa a búbos pacsirta (Alauda eristata) elterjedésének. Ez oly élesen következik be, hogy laicusnak is legott feltűnik.

1 A papirmalommal egy magasságban még rendesen két pár b. pacsirta keresgél az úton, szekér vagy ember előtt folytonosan az utat tartják; de mihelyt a partocskát érik el, lekanyarodnak s visszarepülnek Diósgyőr irányában. Nem egyszer megkísértettem, hogy feljebb tereljem; de mind hasztalanúl! A varjúfélék egymásután maradnak hátra. Diósgyőrött s a vele öszszefüggő Majláton a szarka (Pica caudata) még fészkel; sőt a papirmalom tájáig is ellátogat; de a többi varjúféle soha sem mutatkozik e tájon; holott Diósgyőr és Miskolcz között, úgy a szürke mint a fekete varjú (C. cornix és frugilegus), a csóka (C. monedula) és szarka (Pica caudata) bőven találtatnak. Kivételt csupán csak a nagy Holló (Corvus corax) képez, mely fészkelés végett a hegységbe is benyomúl. Itt a vázolt jelenség azon benyomást teszi, mintha a mondott madarak odáig terjednének, a meddig a gabnaneműek termesztése tart sah. pacsirta lenne az, mely a tenyésztés legszélsőbb határáig elmegyen, holott a szürke és fekete varjú s némileg a szarka is már hamarább elmaradoznak. Es valóban a diósgyőri papirmalmon túl (felfelé a völgyben) a gabnaneműek termesztése egészen meg is szűnik. Ámde meglehetős positivitással állíttatott előttem, hogy a gabnatermő vidékek némelyikén is, még pedig mindig a vetéstúró fekete varjú (C. frugilegus) merőben hiányzik, noha más varjú-félék bőven tenyésznek. Az elterjedési határok kérdése egy igen érdekes probléma, mely megoldásra vár s melynek megoldása világot vethet azon viszonyokra, a melyekhez bizonyos madárfájok jelenléte vagy hiánya kötve van. Minthogy itt oly fajokról van szó, a melyeket összetéveszteni nem lehet, melyek ép oly ismeretesek mint népszerűek, én nagy köszönettel venném az ezekre vonatkozó tudósításokat lehetőleg az ország sok pontjáról. A tél úgy a varjúféléket mint a b. pacsirtát is a városokba, falvakba szorítja, s így fáradságba sem kerül megtudni, hol és milyen fajok fordúlnak elő? Kérésemet mindazokhoz intézem, a kik magy. állattan ügyét szívükön hordozzák. 2 1 Engemet iné» atyám, ki jó oruithologus volt, és sógorom, SCÜLTKTY, ki egy időben szintén madarászgatott, figyelmeztettek e frappans jelenségre. í Tudósítást Budapestre a m. 11. muzeumba kérek-