Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

1. szám

10 A SASKESELYŰ, GYAPAETOS BARBATÜS GUY. ERDÉLYBEN. Közli CSATÓ JÁNOS. Európa kondorja, a saskeselyű, BREHM G. LAJosnak már 1823-ban megjelent, az idö szerint classicusnak s jelenben is nagybecsűnek nevezhető természethistóriája szerint (Naturgeschichte aller europäischen Yögel) az ó-világ alpesein egyenként vagy párosan, soha társaságban s csak ritkán volt észlelhető. / Ujabb írók is mint GIEBEL (Naturgeschichte des Thierreichs 1860), FRITSCH (Naturgeschichte der Yögel Europas 1870) megegyeznek abban, miszerint újabb időben ezen legbátrabb s félelmesebb szárnyas ragadozó folytonosan apad s már is Tirolban és Svaiczban csaknem ki van irtva; — mert miután nemcsak a nagyobb emlősöket, mint zergéket, juhokat pusztítja, hanem merészsége odáig terjed, hogy kis gyermekeket is támadt meg, sőt el is rabolt: fejére tekintélyes lődíj (Schussgeld) van megállapítva, mi folytonos üldöztetését vonván maga után, természetesen apadása mellett elvadulását s a legliozzáférhetetlenebb helyekre való visszavonulását eredményezte. Mostanság egy ottani ornithologus boldognak érezheti magát, ha vagy egyet szédítő magasban tova vonulni láthat, mert kézrekerítése legtöbbnyire csak ki nem elégíthető vágyát szaporítja. Erdélyben madarunk az ősi paradicsomi életet éli még. Itt nem üldözi senki; kevesen méltatják figyelmökre s még kevesebben ismerik. Epen ezért érdemesnek tartom mindazt, mit Erdélyben előjöveteléről tudok, itt közzétenni. Azon magas havasok, melyek Erdélyt területének háromnegyed részében körűiveszik s közte, valamint Bánát, Oláhország, Moldva és Bukovina között határhegységet képeznek, vagy névszerint: a Bétyezát, Páreng, szász-sebesi, szebeni, brassói, székelyföldi és radnai havasok hazája madarunknak. Én ugyan ezen havasok mindenikén — a mennyiben mindenikén nem is jártam — nem észleltem; de láttam egy kinőtt példányt volt kedves barátom néhai Gr. LÁZÁR KÁLMÁNnál, melyet néki Csíkból küldöttek s melyet ő valahová külföldre küldött el; — egy másik kinőtt példány a szász-sebesi havasokról, nyugalmazott erdőmester RESCHNER úr birtokában van kitömve; egy harmadik darab a szászvárosi hegyekből Gr. LÁZÁR KÁLMÁN gyűjteményében látható Benczenczen; egy negyedik kinőtt példány a Rétyezátról BUDA ÁDÁM barátom gyűjteményét díszíti Réán; s végül az ötödik, de ifjú példány, a veréli havasokról, melyet kelepczével fogtak el, az én birtokomban van.