Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)
3. szám
153 (Gen. Morph. II. p. LXXIX.), később azonban a többi állati Protistákkal együtt, mint csírlemezek s valódi bél nélküli Protozoákat a csírlemezek s valódi béllel ellátott Metazoákkal szembe állítá (Zur Morphologie der Infusorien. Jenaische Zeitschr. f. Medicin und Naturwissenschaft. VII. Bd. 4. lift. Leipzig. 1873. p. 560.), legújabb munkájában végre határozott kifejezést ad annak, hogy az ázalagok az említett többi csoporttal együtt a Protistaország tagjai gyanánt tekintendők (Studien zur Gastraea-Tlieorie. Jena. 1877. p. 243.). Végre ki akarom még emelni, liogy CAKUS az állat- s növényországot összekapcsoló lényeket Protorganismcn név alatt foglalja össze (Handb. der Zoologie. I. Bd. Leipzig. 1875. p. (J.). — Minden félreértés kikerülése végett hangsúlyozva akarom kiemelni, hogy az állatok- és növényeken kivűl a szervezetek még egy harmadik csoportjának, országának megkülönböztetése csak oly értelmezés mellett jogosult, mely szerint ezen harmadik csoport képviselői oly lények, melyek az állat- és növényországot egymással összekapcsolják, amennyiben észrevétlenül vezetnek át egyrészt kétségbevonhatlan állati, másrészt ugyanily növényi szervezetekhez : azaz a szervezeteket egy szakadatlanéi összefüggő láncolattá, egy egészszé fűzik össze. Azon felfogás, mintha a szervezetek harmadik országa az állat- és növény országgal egyenértékű, ezekkel parallel csoportot képviselne, mint a dolog lényegének teljes félreértésén alapuló balfelfogás, mely nem tisztáz semmit s csak még öregbíti a bonyodalmat, a leghatározottabban s legerélyesebben visszautasítandó ; ki a közvetítő országhoz, vagy csoporthoz, nevezzük azt bármely névvel, ily ferde értelmezést csatol, arra mai nap is ráolvashatok DUJARDIN szavai, melyekkel a Régne psychodiaire-1 visszautasította : «Az alsóbb szervezetek behatóbb tanulmányozása mai nap bebizonyította ép úgy egy, mint két határ vonásának lehetetlenségét arra nézve, hogy a szerves lények akár két akár három országra különíttessenek s a Régne psychodiaire felállítása koránsem kisebbítette a nehézségeket, sőt ellenkezőleg azokat sok esetben még fokozta.» (Dictionnaire universel d'histoire naturelle. Tome X. Paris. 1840. p. 605.) Részemről elméleti szempontból indokoltnak, gyakorlatiból pedig nélkülözlietlennek tartom a feunebbiekben körülírt közönbös lényeket külön megnevezni, minthogy pedig ezek a két szerves ország végeit egyesítik', ennek kiemelésére használom megnevezésökre a véglény kifejezést ; ezen lények között ismét állatok és növények módjára táplálkozók különböztethetők meg: azok élettanilag az állatországba tartoznak, állati véglények, ezek ismét a növényországba, növényi véglények. Az állati véglények közé sorozhatok a gyöklábúak (Rhizopoda) s ezekkel együtt HAECKEL Monerái-nak egy része, a levélzöldet nem tartalmazó u. n. ostoros ázalagok (Flagellata), a szívólábú és csillószőrös ázalagok (Infusori suctoria et ciliata) s talán még a Noctilucák, — a növényi véglények közé pedig a levélzöldet tartalmazó u. n. ostoros ázalagok, a Piatomeák s a Myxomycetek életöknek azon szakában, midőn spórákat termelnek, még a többi véglényt alig vagyunk képesek az említett két alcsoportba beosztani, ami a legvilágosabban bizonyítja azt, hogy ezen két alcsoport szintén merőben mesterséges. Hogy az állati és növényi véglények között mily szoros az összefüggés s inily elmosódottak a határok, erre nézve legyen elég e helyen az Euglenát s Peranemát felemlítenem, melyek közül az első levélzölddel bír s növényi módon hasouít át, míg az utóbbi, mely az Euglenának mintegy levélzöldnélküli copiája, szerfelett falánk s egészen állati módon táplálkozik; a
