Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

3. szám

154 Peridinium nemhez tartozó Cilioflagelláták a Diatomeák módosult levélzöldével megegyező bőrsárga anyagot tartalmaznak s szilárd tápszereket ép oly kevéssé vesznek fel, mint a Diatomeák, a nem egyik faja azonban, a Peridinium pulviscalus, Ehrenberg, nem tartalmaz diatomint, száj- és garattal van ellátva s más apróbb véglényeket nyel el s ezekből táplálkozik, — eszerint amazok az állati, ez utóbbi faj a növényi véglények közé volna sorolandó ; a Myxomycetek életöknek első szakában lényegében nem különböznek a Rliizopodáktól, később azonban a vándorló plasmodium pihenésre jut s belőle a Gastromycetekével teljesen megegyező sporangiumok sarjadzanak ki s a véglény fejlődésének ezen szakán kétségbevonliatlan növényi jellegeket visel magán ; a Vampyrellák végre észrevétlenül vezetnek át falánk gyöklábúaktól a gombák módjára élődő Chytridiumfélékhez. Dr. ENTZ GÉZA.« A SZAMOSFALYI SÓSTÓBAN ÉLŐ GYÖKLÁBÚAKRÓL. (RHIZOPODA.) Irta Dr. ENTZ GÉZA. A magyar orvosok- és természetvizsgálóknak 1875-ben Élőpatakon tartott XYIII. vándorgyűlésén a tordai és Kolozsvár szomszédságában fekvő szamosfalvi konyhasós tavak igen érdekes és jellegző ázalag-faunájáról értekeztem; ezen értekezésemben, mely a nevezett gyűlés évkönyveiben jelent meg, vizsgálataimnak azon feltűnő negativ eredményét különösen kiemeltem, miszerint szorgos utánjárásom daczára sem találtam a szóban forgó sós tavakban más gyöklábút, mint az Amoeba diffluensnek igen apró példányait, ezeket azonban igen nagy mennyiségben. Az azóta lefolyt idő alatt az édesvízi gyöklábúakkal hosszasan foglalkozván, idevágó tanulmányaim folyamatában azon tapasztalást tettem, hogy a gyöklábúak egy része a poshadt vizet kedveli, melyben növényi részek lassú bomlásnak, rothadásnak indúltak: míg ugyanis a frisen merített vízben csak egyenként fordúlnak elő vagy egészen hiányzanak, addig a hetekig-hónapokig tartott vízben, mely az edény fenekére s falaira Rotatoriák, apró héjanczok és rovarálczák ürüléke, levedlett chitinköntöse s hullái, valamint rothadó nővény-czafatok által képezett finom iszapot rak le, melynek foszlányai a rothadási gázok buborékai által a víz felszínére emeltetvén, azt lassankint vékony hártyával vonják be, — ily vízben, feltéve, hogy a rothadás nem igen rohamos s még élő zöld moszatok is előfordulnak, gazdag zsákmányra számíthat a búvár. A mult szünidő alatt, melyet egészen a véglények élvezetteljes tanulmányozásának szentelhettem, a már ismert tenyésztési mód alkalmazásának köszönhetem, hogy nagyszámú gyöklábú-alakot a vizsgálatra kívánatos nagy mennyiségben