Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)
1. szám
11 Ezen öt példányt láttam eddigelé Erdélyből kézre kerítve. 1 Hogy a szebeni s fogarasi havasokon is előjön, néhai barátom STETTERtől hallottam s ezek szerint, hogy ezen nagy repülő tehetséggel felruházott ragadozó szárnyas a felsorolt hegylánczolatokon mindenütt előfordul, figyelmeztetvén a csiki és szász-sebesi havasokról általam látott példányokra, biztosan állítható. En madarunkat a szabadban a Eetyezát és Páreng hegylánczolatain észleltem s az ezen helyeken tett tapasztalataimat kívánom még előadni. Általánosan az van írva felőle, hogy igen vad és társaságban nem jön elő, — ennek én az ellenkezőjét tapasztaltam, minek oka csak az lehet, hogy nálunk majd semmi üldözésnek sincs kitéve. 1863-ik év május havában volt, midőn az uriki (retyezátalji) fenyveseket meglátogatván, az ős fenyvesek közötti ösvényen haladva, egy szélvészrohamhoz hasonló zúgás ütötte meg fülemet, feltekintve, egy nem messze lévő csonka fenyőfa tetején egy Aquila fulvát láttam ülni, melyre a magasból egy mintegy tyúk nagyságúnak látszó sas csapott le nagy sebességgel, — ezen lecsapó sasnak szárnysuhogása okozta a zajt. Az Aquila fúlva menekült kitett állásáról, a reá csapó pedig, újból tele szíván magát léggel, melyet lecsapásában testéből kiszorított s a mi oly kicsinynyé való összezsugorodását okozta, Gypaetos barbatusnak tünt fel s a fenyőfák felett tőlem alig egy puskalövésre repült tovább. A Iietyezát hegységnek különösen azon részében szeretnek tartózkodni, melyet Kuszturáknak neveznek, hol magas, zordon jellegű sziklakúpok tornyosúlnak fel az égnek, továbbá a Kusaturáktól az Oláhország s bánátusi határszél felé nyúló magas mészkő hegylánczolatokon, hol tiszta napokon a hegygerinczek és kúpok felett nagyon csekély magasságban, sőt gyakran a kúpok oldala mellett lehet látni őket csendesen tova vonúlni s ezen irányukat anyira megtartják, hogy ugyanazon vonalon visza is húznak. 18GŐ-ben julius 14-én öt darabot láttam egy csapatban a «Fácza járuluj» nevű liegygerincz felett elvonulni, még pedig oly alant, hogy útitársam, BUDA ÁDÁMtól, alig tíz méter távolságban húztak el, de általa későn vétettek észre. A Párengnek azon oldalát szeretik, a melyen sziklás köves völgyek vonulnak fel a havas gerinczére, — itt is szép napokon a völgyeket szegélyező hegyek gerinczei s azokon lévő nyergek felett, alant, csaknem a sziklákat érintve vonulnak lassan tova kitűzött czélpontjuk felé. Itt csak párosan észleltem, még pedig egy alkalommal egy kifejlett tollazatút egy barna példány társaságában. De nem tartózkodnak mindig a magas alpesi régióban, felkeresik az elöhegységeket is. BUDA ÁDÁM Merisornál, a Petrozsenybe vezető vasútvonal legmagasabb állomásánál, egy kinőtt példányt feje felett oly közel 1 A hatodik Rudimról került az erdélyi múzeumba. SZF.RK.
