Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

1. szám

4 De, noha e fok eszményi, azt szsm előtt kell hogy tartsuk; feléje kell hogy törekedjünk az exact vagy tapasztalati tudás terén épen úgy, mint törekszünk ilyen fokra akár a morálban is, mely szintén a gyarló ember által elérhetetlen eszményt tartja szeme előtt s így törekszik a jobb felé. A tapasztalati tudás terén a törekvés munkával és áldozattal jár; a munka a szellemé, az áldozat az anyagé is; mind a kettőt meg kell, hogy hozzuk, mert szellemi és anyagi áldás képében fordul meg, és kerül visza ahoz, a ki a haladás ösvényét tartja. Tudják és teszik ezt a culturnépek leghatalmasabbjai is; azok, a melyek nem küzdenek többé a puszta létért, s épen azért teljes biztosság­ban, hatalmas eszközökkel törhetnek az eszmény felé. De felfogják ugyanezt azok is, a kik bár elnyomott, bár hátramara­dott, de életképes, a létért és érvényesülésért öntudatosan küzdő nemzetek körében, az ember- és hazaszeretet melegétől áthatva, becsületesen gyako­rolják az intéző tisztet. Ezek felelnek arra a kérdésre : miként jön az, hogy sanyarú idők köze­pette áldoznunk kell oly vállalatokra is, a melyek nem hoznak rögtön anyagi nyereséget? miért nem szabad visszariadnunk a súlyos munkától sem ? Kijut ezekből minden haladó nemzetnek a maga osztályrésze; meg­hozza a munkát, az áldozatot mindenikök. És minékünk, magyarokúi, ezt nagyon is szem előtt kell tartanunk, mert a viszonyok összesége, a melyek között létezünk, lépten-nyomon azt mondja nekünk, hogy nem csak erőfej­tésre, hanem erőfeszítésre van szükségünk, ha czélunk az, hogy jövő térjünk! Már pedig ennél szentebb czélunk nincsen! Nem állunk mi még ott, hogy intézményeink a biztosított nemzeti lét alapjáról az eszmény felé törekedhessenek; hogy ama világpolgári szempontból tekinthessék a feladatot, mely szempont hirdeti, hogy a tudo­mány az emberiségé s így egyes nemzethez kötve nincsen. Ott állunk mi még, hogy nemzeti létünk biztosításáért kell küzde­nünk, s e közben minden irányban: a saját magunk emelésén, kifelé való érvényrejuttatásán kell munkálkodnunk; sőt védekeznünk kell nem egy áramlat támadásai ellen, mely konokúl ellenünk tör. . A midőn a tudomány előbbre vitelét szemünk elől el nem tévesztjük, gondoskodnunk kell egyszersmind a legelemibb dolgokról is. És így véve feladatunkat, ez nagygyá, de sútyossá is lesz; annál nagyobbá és súlyosabbá, a minél bizonyosabb az, hogy helyzetünknél, nemzeti sajátságainknál fogva keveset vehetünk át másoktól, s így annál többet kell kifejtenünk önmagunkból; sőt, hogy ellenséges áramlatok közepette, mások által való megértésünkről is magunknak kell gondos­kodnunk. Bármily szűkre szabja is an} ?agi tehetségünk határait azon vállala­toknak, a melyek művelődésünk emelésére és bizonyítására rendeltetnek:

Next

/
Thumbnails
Contents