Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

1. szám

MEGNYITÓ. A múlt, 1876-dik évi deczember hóban megjelent programm, mely a «Természetrajzi füzetek» keletkezését úgy a szakembereknek, mint a nagy olvasóközönségnek is hirül vitte, arra törekedett, hogy a vállalat szükséges voltát tárgyilagosan indokolja. Nem szándékozom az emiitett indokolásnak minden tételét ismételni, mert e tételek széles körben immár elterjedtek; és azért sem ismétlem azokat, mert azokon kivül, a mikről a programm megemlékezett, még más mondanivalóim is vannak. A magyar nemzeti muzeum osztályai egymásután kezdik teljesíteni az intézet hivatásának második részét is. Az első rész az volt, hogy szereztessenek meg mind azon kellékek és eszközök, a melyek nélkül tudományt mívelni nem lehet; a második rész okvetetlenül az, hogy az immár összeszerzett kellékek és eszközök — a mennyire csak lehet — a tudomány mívelésére fordíttassanak is. Az érdem, hogy a nemzeti intézet természetrajzi osztályai is kiléphetnek a mívelendö térre, hogy ezt már mostan tehetik, első sorban a PULSZKY FERENCZ érdeme. Egyszerűen mondom, mert úgy is mindenki látja, hogy ott, a hol a közmívelödés ügye áll napirenden, a hol a magyar nemzet culturális emelése, érvényre juttatása forog fenn: ott PULSZKY FERENCZ keze intéző, közvetítő és szervező szerepet szokott játszani. És a ki a természetrajzi publikácziók iigyét ismeri, az ismeri anehezsegeket, megbecsülheti az érdemet is. Mívelődesi szempontból véve, az e nemű vállalatok fontosak, nélkülözhetetlenek; de anyagilag ritkán fizetik ki magokat, nyerészkedésre pedig soha sem lehetnek szánva. Ily vállalatok, sorába tartoznak a szellemi munka azon okiratainak, a melyekkel a művelődés fokoztatik es egyszersmind bizonyíttatik is. A művelődésről tudjuk, hogy a mily mértékben nemesít, oly mertekben szerzi és árasztja a valódi jólétet is; s minél magasabbra tör, annál inkább közelíti azon, igaz, hogy az ember számára eszményi fokot, a melyen a szellemi ember az anyagival összehangzik.