Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)
1. szám
15 át tartózkodnak. Tél felé felkeresik a folyók torkolatainak mélyebb helyeit hol számosan együtt téli álmot tartanak. Ekkor, LEPECHIN észlelete szerint, fejőkkel az iszapba fúródnak, és fölfelé álló testökkel sűrű karóerdőhöz hasonlítanak. Táplálék : iszap, puhányok, férgek, halak, halikra és néha vízimadarak is. Igen szaporák. Számuk mégis igen fogyott, mivel az ikrás halak semmi kíméletben nem részesülnek. Hasznuk igen nagy; a hús jó és Ízletes, az ikrából caviárt készítenek ; az uszóhólyagból igen finom enyvet főznek, mely sokféléhez, de főképen a bor színítésére használható. A fekete tengerben hat Tok faj él és mind a hat faj a Duna és nagyobb mellékágaiba vándorol. Ezén hat fajt következőképen lehet egymástól megkülönböztetni: Oldalpaizs 60—70. Orra hosszú, hegyes, keskeny . 1. Acipenser ruthenus. Oldalpaizs 60. Orra rövid, elkerekített 2. A. glaber. Oldalpaizs 49—51. Orra igen hegyes, az alsó ajak fejletlen , 3. A schypa. Oldalpaizs 40—45. Orra felül csontlapok nélkül . 4. A huso. Oldalpaizs 30—35. Orra igen hosszú és keskeny . 5. A stellatus. Oldalpaizs 29—32. Orra rövid, tompa 6. A Güldenstaedti. ACIPENSER RUTHENUS L. Kecsege. Orra hosszú, áralakú, hegyes, háromszor akkora mint a száj szélessége. Szemei kicsinyek, kerekek és egyenlő nagyok; közelebb állanak az orr hegyéhez mint a száj, a szem átmérője 3V2-szer foglaltatik a közöttük levő homlokrészben. Szája középszerű nagyságú, a felső ajak keskeny és gyöngén öblös, az alsó ajak szélesebb, közepén ketté oszlott, de a két fél érinti egymást. A bajuszszálak közelebb állanak a száj széléhez, mint az orr hegyéhez és belső széleiken rojtosak. A paizsok közel állnak egymás mellett, főkép az oldalpaizsok sűrűk. Hátpaizs van 11 —14, oldalpaizs 60—70, haspaizs 10—18. A végsőn legtávolabbra esnek egymástól, kicsinyek, majdnem liáromszögűek. A paizssorok közötti bőr apró, majdnem egyenlő nagyságú és fogazott csontpikkelyekkel sűrűn födött, mely pikkelyek a has felé kisebbednek. Az úszók erősek, a sugarak számát ezen képlet mutatja: D. 1 3/28. A. '/14—18, V. °/l3. P. 7". C. 3 3/67/i3. A melluszók a test vastagságánál lioszabbak, a hoszú csont sugara oly hoszú mint a tagolt súgár. A hátúszó magasságánál hoszabb; az alfél- és hasuszók ellenben a hoszúságnál magasabbak. Legerősebb a farkúszó, melynek osztott súgarai feltűnően hoszúk. Színe. Háta szürke-barna vagy sárgásbarna, feketébe játszó. A pai-
