Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

1. szám

12 látott elbúzni, bogy pisztolylyal reá lőhetett volna; s azon példányt, mely a LÁZÁR KÁLMÁN gyűjteményében van, mint már említém, a szászvárosi hegyekben lőtték a hatvanas éveknek egyik telén, ennek gyomrában egy gyermekököl nagyságú állati lábszárcsont volt. A birtokomban lévő s kelepczével fogott példány is havasalji hegyekről való. Hogy havasainkon fészkelnek, kétséget nem szenved, azonban fészkelési helyiségekről semmi tudomásom nincsen: mert a mit STETTER erről a magyar orvosok és természetvizsgálók Kolozsvártt tartott nagy gyűlése alkalmával előadott értekezésében megemlített, nem autlienticus; s így óhajtandó volna e tekintetben is alapos tudomást szerezni. Halak. Pisces. A DUNA HALÓRIÁS AI. Közli DR. KÁROLI JÁNOS. Hogy a Dunában 6—-7 méter hosszú, 4—500 kilogramm súlyú halak is halásztatnának, ez mai napság már mesésnek tűnik fel. Már pedig, ha a hazánk természetrajzi viszonyait, múlt századokból származó könyveket lapozgatjuk, azt fogjuk találni, hogy ez hajdan nem így volt. Akár KLEIN könyvét: «Magyarország természeti ritkaságairól»,

1 akár GROSSINGER tartalmas munkáját

2 olvassuk is, mindenütt oly hírekre találunk, a melyek ma már a csodák birodalmába tartoznak. Azt találjuk, hogy az óriási nagyságra fejlődött halak százankint fogattak és szállíttattak főleg a bécsi piaczra. Folyóink óriásai a csínos és általánosan ismert Kecsegének rokonai, s mint ilyenek a Kecsegével együtt egy külön családot, a Tokok családját (Acipenseridae) alkotják meg. A Tokhalak sok tekintetben érdekesek. Feltűnő mindenekelőtt a nagyság, mely a tenger óriásaira — a Czápákra — emlékeztet. A kül- és belszervezet elüt a megszokott, közönséges halaktól s élénken emlékeztet rég kiveszett, őskori alakokra, melyeknek maradványait, már csak ásatagok képében találjuk. Utolsó sarjai ők egy sajátságos halcsoportnak, mely a föld ősvizeit népesítette. A már kiveszett alakoknak csak keményebb részeit találjuk földünk rétegeiben, minthogy a testváz nagyobb része porczogós volt s így elenyészett, és csak egyes csontlapok és szögletes pikkelyek állottak ellent az enyészetnek. 1 M. KLEIN : « Sammlung von Naturseltenheiten des Künigr. Ung.» Pozsony 1778. 2 GROSSINGER: « Universa história pliysica regni Hungariae» Tom. III. Posonii 1791.