Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

1. szám

13 E csontlapok és pikkelyek vastag zománczréteggel voltak bevonva, melytől sajátságos fényök eredett. Innen nyerték a «Ganoidei» 3 nevet AGASSITZ-tói s ők alkotják az e nevű rendet. A tokok a «Ganoidei» rendnek azon csoportját alkotják meg, melyet a rendszer «Ganoidei chondrostei», tehát «porczogós Zománczhalak» névvel különböztet meg azon csoporttól, melyet MÜLLER a váz csontos természetének alapján «Ganoidei holostei» név alatt foglalt össze (csontos Zománczhalak). Am. n. muzeum gyűjteményeiben a Tokhalak csoportja oly gazdagon van képviselve, hogy ez, az intézetnél megfordult külföldieket meglepte. Épen ezért nem vélek hasztalan munkát végezni, a midőn hazánk nagyobb folyóinak e nevezetes alakjait röviden megismertetem. Rend: GANOIDEI Agas. Zománczos halak. Jellemzés: Bőrüket csontpaizsok vagy zománczos pikkelyek fedik; kopoltyúik fésűs lemezesek; a kopoltyú-nyilás egyszerű és a kopoltyú-fedő egylapú. A húsos bulbus arteriosus több sor billentyűvel. Az uszóhólyag csatornával nyilik a bárzsingba. A bélben egy csigabillentyű. A hátgerincz vége fölfelé görbül, mi által a farkuszó egyenlőtlen karélyu (lieterocerk). Ezen rendbe halainknak csak egy, a Tokhalak családja (Acipenseridae), tartozik. Család: ACIPENSERIDAE. Tok-halak. Testök hosszúkás, felhengeres; csont paizsokkal öt hoszsorban borítva. Orruk hoszu, kúpos, keskeny, vagy rövid lapátos, a csúcsán elkerekített. Szájuk a fej alsó lapján; harántiránjai, kiölthető, fogatlan. A száj es orr vége között harántsorban négy bajusz-szál. A szem előtt két különböző nagyságú orrlik. A függélyes úszók elöl egy sor fedősugárral (fulcra). A hát- és alfeluszók a test utolsó felében közel a farkuszóhoz állanak. A farkuszó egyenlőtlen karaj ú. Szilványsugara nincsen. A kopoltyúív négyes, egy mellékkopoltyúval. A nagy uszóhólyag csatornával közlekedik a bárzsinggal. A bélcsatorna csigabillentyüvel. A Tokhalak a tengerekben laknak és ivás végett a folyókba vándorolnak. A fekete tengerben fi Tokfaj él s mind a hat faj vándorol a Duna s annak nagyobi) mellékágaiba. Régi időben főtárgyát képezte a dunai halászatnak. Sok szorgalmas ember foglalkozott halászatával; mások ismét kivitték külföldre, jelesen a bécsi piaczra. Mai nap már igen megapadt a szám; nagy példányok már a ritkaságok közzé tartoznak. Föoka ezen * y*»«í = fény, zománcz.