Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-02-15 / 16. szám
4 TÉLI ESTÉK 1847-ben a Lánchid-épitésnél talált alkalmazást. Itt faragta a négy gyönyörű oroszlánt is, mely nemcsak az ő nagy művészi tehetségének, hanem a nemzetnek is büszkesége lehet. De ezenkívül is van a félig elfelejtett művésznek sok becses alkotása, így a fólhi templom szentségtartója is az ő műve Továbbá a kassai dómban tizennyolc kiváló szoborművé van. A Rudasfürdő szép Heraklese is az ő vésőjét dicséri. Továbbá a Magyar Tudományos Akadémia homlokzatán és belső nagy termében is vannak szobrai, köztük a mcnyezeltarló karyatidok és diszilések. A pesti Vigadó belső faragásaiban is része volt és vannak szobrai a budai takarékpénztári épületen is. Bizonyára más művei is állanak szanaszét e kitűnő művésznek, aki igazán méltó arra, hogy a magyar művészet törlörténelében megillető helyét végre elfoglalja. A művész neje, Marschalkó János királyi táblai birp édesanyja, még most is életben van. Maga a művész 1877-ben halt meg. Az érdemes matrónát nagyon megszomoritotta, hogy kitűnő férjéről most, a Lánchíd lebontásánál, úgy beszéhiek, mint »'bizonyos kőfaragómesterről«. Egyébiránt a művész emlékét Tóth Bélának »Mendemondák és Magyar Ritkaságok« cimü könyve is megőrizte a feledéstől. Négy oroszlánját a Lánchíd javítása nem fogja érinteni, de emlékének bizonyosan meghozza az elégtételt. Együttérzés. — Édes papa! Tudom ki fog kapni a miniszterelnök a papájától? — Miért, fiam ? — Mert ázván az újságban, hogy meg fog bukni. Tanácsadó. A száraz kenyér értékeaitása. Berlinből évente több ezer mm. sertéstakarmányt szállítanak ki a vidékre. Három nagy cég foglalkozik ezen üzletággal. Az összes vendéglők, korcsmák és péküzletekben összevásárolják a teljesen kiszáradt kenyérhulladékot, mechanikai utón teljesen megszá- ritják, megőrlik és zsákokba csomagolják. A vidékre- való szállítás olcsó viziuton történik. Nagyobb meny- nyiséget vásárol egy kuxhaveni cég, mely azután kicsinyben árusítja el ezt az erőtakarmányt. A megőrölt kcnyérhuÚadékért Berlinben 11—12 márkát kérnek és a honyveri gazdák szívesen veszik a berlini takarmányt, mert oda olcsó viziut vezet. Főleg sertéshizlalásra és borjunevelésre használják fel a kenyér őrleményét, melynek tápértéke elég nagy és az állatok is szívesen eszik. Tilos a kopó. A földmivelésügyminiszter az erdészeti alkalmazottnak megtiltotta, hogy a kezelésük alatt álló vadászterületeken hajtóebeket használjanak. Ilyen ebeket a vadászterületekre kivinni sem szabad. Ezeken a vadászterületeken csakis a sebzett vad keresésére használatos vérebek, a róka- és borzkotorékok felkutatására alkalmas tacskó, fokszterrierek s az apró vad vadászatánál használatos vizslák vehetők igénybe. A vérebek azonban csakis a sebbzett vad fölkeresésére, a tacskók és fokszterierek a kotorékok felkutatására s a vizslák csakis az apróvad vadászatára használhatók. Az erdészeti alkalmazottak kopókat vagy más hajtóebeket egyáltalán nem tarthatnak. Érdekes rovat. Az újság hirdetésről. Hirdetést legelőször a kötéltáncosok és komédiások csaptak és a XVI. század elejéről fenmaradt falragaszok, repülócédulák beszélnek az akkori varázslók és szemfényvesztő bűvészek elmésségé- ről. A XVIII. század elején a verbuválás szolgálatába is állították a hirdetést és jellemző, hogy ugyanéhoz az eszközhöz folyamodnak ma Németország, Anglia és újabban Franciaország kormánya is. Főképp Angliában és Amerikában öltött hatalmas mérléket a hirdetés. Angliában egy William Beecham nevű ember volt az első, aki hirdetett. Beecham, aki tavaly hali meg, még az ázsiai lapokban is hirdette gyártmányait. Amerikában hatszázezer millió dollárt költenek hirdetésre. A polgárháború elölt a Fairbanks-féle gyár háromezer dollárt költött évenkint hirdetésre ; ma ugyanaz a gyár éven- kint hétszázötvenezer dollárt áldoz e célra. A nagy' newyorki áruházak évenkint négy piillió dollárnál többet adnak ki újsághirdetésre. A Filadelfiában megjelenő »Ladies Home Journal« minden hirdetés sora hat dollárba kerül. Egy oldalon ezer sor fér el és igy egy tele oldal hatezer dollárt jövedelmez. Az emlitétt újság, amely egyébként egy millió példányban jelenik meg, hőnaponkint hatszázezer koronát vesz be hirdetés fejében. A »Mc Clure« 1904-ik évi- karácsonyi számában százhetven oldal hirdetés volt, ami a kiadónak háromszázezer dollárt jövedelmezett. * * ii A balkéz. A minap egy magyar könyv jelent meg. Ez a könyv azért is értékes, mert szerzője a balkezével irta. Valamikor vidéki lapszerkesztő volt az illető s elvesztette a jobbkarját. A szerkesztői toll a balkézbe került. Eleinle bizony csak lassan vefetle papirra a hetüket, de a kitartás és crély már félév múlva győzött. A balkéz most már éppen úgy ir, oly határozott és gyors vonásokkal, mint a jobb. A kézbeli ügyességnek ez az átsajátitása különben egyes hires példákból ismeretes. Csak a mi balkezü magyar grófunkra, Zichy Gézára kell utalnunk, aki igen fiatal korában véletlen szerencsétlenség folytán jobbkezét elvesztve, később világhírű balkezes zongoraművésszé vált. Balkezével pompásan ir s cgykézbeli rendkívüli gyakorlottságát jellemzi, hogy vele egy almát minden egyéb segítség nélkül meghámoz. Miért kell azonban rendesen előbb valamely szerencsétlenségnek közbejátszania, hogy a balkéz is elsajátítsa a jobbnak általános szolgálatkészségét, ügyességét és ezért aztán néha még túlszárnyalja is ? Miért kelljen csak a balsorsnak kijavítani azt, amit az ember rendszerint teljesen elmulaszt? Nem volna-e a balkéznek a jobbal való egyenrangusitása igen célszerűen megtehető már a gyermeknevelés által is ? Az ipariskolákban például, ahol a növendékek az elméleti oktatás mellett műhelygyakorlatokat is végeznek, régi tapasztalat folytán olyan az órarend, hogy a műhelygyakorlat csakis a rajzlanitás ulán következhetni, mert azelőtt, mikor ez megfordítva is történt, a fiuk nem voltak képesek rajzolni; a faipari és fémipari műhelyekben való erőkifejtés folytán kezük a rajzolásnál reszketett. Ha legalább a durvább dolgoknál a bal kéz venné át felváltva a gyalulást, fürcszelést, kalapálást, ezek az ipariskolai növendékek ily munka után is képesek volnának a finomabb rajzolásra — a jobbkézzel. S nemcsak a durvább, de a finomabb munkáknál is hasznos lenne a balkéz egyenrangú munkaképesitése : a férfi Írni, rajzolni, a nő emellett a varró- és himzőtüvel dolgozni akkor is képes legyen, ha a jobbkeze megsérül. — Az emberek nagy része nem oly tehetős, hogy apróbb-nagyobb jobbkézi balesetek alkalmával mással végeztethetné mindennapi teendőit; ez a más pedig mindjárt költség nélkül rendelkezésre állana, ha annak idején a balkéz megfelelő be-- gyakorlásban részesült.
