Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-02-15 / 16. szám
XVIII. évfolyam. Szatmár, 1914 február 15. 16-ik szám. most is megmutatták, hogy veszedelmes idők, pusztító áradások idején mily áldása a népnek. A hitelszövetkezeteket ugyanis kis mentő-csónakoknak nevezte egy nagygyűlésen Mailálh József, a perbenyiki gróf. És igaza volt. De most van csak igaza. Mikor vetőmagokra van szüksége a népnek. Mikor az árvizveszedelem kiirtotta lucernását, elöutötte takarmány-növényeinek talaját . . . most van szüksége vető-magokra, jótékony kölcsönökre. És ime, hiteles ajakról halljuk, hogy ezek a kis mentő-csolnakok, a hitelszövetkezetek nélkül alig lehelne teljesíteni ezt az élelszükségletet, kölcsönmüveleteket. Mert ezek a kis csolnakok állnak jót a népért, az emberekért az állammal szemben ... és biztosítják a kormányzatot, hogy megmentik, talpraállítják és igy magának a nemzetnek tesznek szolgálatot. Alkalmunk volt jól átnézni azt a jelentést, melyet pl. a szalmármegyei gazdasági felügyelő mutat ki a megyében történt nép és gazdasági életmentés körül. Ha minden megyének élén ilyen szorgalmas, éber, lelkiismeretes, hivatalát magasabb nemzeti érdekből felfogó gazdasági felügyelő és fáradhatlan ember van a népjólét és védelem élén ... és ha a jó Isten a következő gazdasági évben reánk tekint . . . sok seb begyógyul és sok szép remény gyökeret fog. A hiriaptudósitók. Sokszor irtuk, most is mondjuk, hogy a becsületes hirlapludósilónak igen megbecsülendő hivatása van. Ezek a tudósítók az újságoknak sinpárai. Telegráíjai és telefonjai Ők teszik lehetővé, hogy az ország, sőt a világ minden pontját összeköthetik, kapcsolhatják. A mi az emberiség művelődésére, kereskedelmére, iparára és gazdavilágára . . . az egész társadalomra szinte kifejthetlen jelentőségű. Csakhogy miként minden vívmánnyal, eszközzel vissza lehet élni, áldások forrásai helyeit a rossznak, a hamisságnak, az igaztalannak, a kiszámilhatlan károknak és csapásoknak áradatává vállhatnak ezek a hiriaptudósitók. Akik írhatnak mindenről a maguk felfogása, meglátása, célzata, sőt fájdalom piszkos érdekei szerint is. És vannak, akik valójában Írnak is. Ismert mondása a haza bölcsének Deák Ferencnek, hogy Írni pedig lehet és szabad mindenről, csak igazai Írjatok. Bölcs Deák Ferencnek ezt a tanácsát ma sok hírlapíró, hogy is mondjuk csak . . . gyermekesnek, elévültnek és moderntelennek tartja. (Sok .. . mondjuk . . . mert ’iszen vannak bizony ma is még lelkiismeretes és az igazság szolgálatában működő ujságtudósitók.) A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos bowmAbgáspák. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17, az. Azok a kis mentő-csónakok Aratnak a nagy bakok — Írják az újságok kórusba. Olyan nehéz, munkanélküli két esztendő után akkorát nyertek és oly nyereményt osztanak, hogy állítólag a mérlegben ki sem merik tüntetni. Hát csak arassanak, de azért ebből az aratásból is tanulhat a magyar, ha akar. Megtanulhatja, hogy neki szabadulni kell a nagy és kisebb kaliberű bankoktól. Mind a kettőtől. Mert a nagybank a kamatok láncaiba veri a kisebb bankokat, ezek pedig valóságos spanyolcsizmába rakják a váltó-adósait, meg a jelzálogosokat is. A magyar gazdáknak önállósitaniok kell magokat. Ezt pedig csak az önkezük közt fejlődő hitelszövetkezetek erősítése és meggyökeresitésével fogják elérni. Oda vigyék betétüket. Rajta legyenek, hogy a közpénzek is jogos arányban ott helyet találhassanak ... és igy tovább. közelebb a képviselőhöz. A váltójogi javaslatokról, mint mindenről, ki lehet magyarázni, hogy az európai, modern, a magasabb tőzsdevilágnak és merkantilt sínekre alkalmas . . . csak egyet nem lehet kicsavarni belőle, hogy a kis emberek védelmére van és lesz. A kis embereknek legnagyobb védelme a váltójogi javaslat élotbeléptetése után is legnagyobb oltalma marad önmaga, önmagának vigyázása és annak tudata, hogy a váltó tűz, melyből ha csak egy szikra is gyulható anyagra kap . . . felperzseli mindenét. A váltókról szóló javaslatot tárgyalta A Hét.
