Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-02-01 / 14. szám
2 TÉLI ESTÉK elmét, fantáziát... de a szegény és mondjuk jobb módii emberek zsebét is. Akit aztán a mozi képtelensége megütött; akit meghódilott, az többé mivel sem törődik. Elhagyja komoly munkáját. Oda viszi az utolsó garasait. Eladja vagy mint adataim vannak reá, zálogházba viszi utolsó párnáját. Még jegygyűrűjét is, melyet eddig kegyelettel őrzött. De más veszedelme is van. Az, hogy a lelket fogékonytalanná teszi a komoly vagy éppen szórakoztató olvasmányok iránt is. Olyan a mozi, mint a szesz. Elbóditja az embert és napról-napra oda kényszeríti, hogy mentői erősebb fokú és veszedelmesebb italba kergesse. A mozitól megbódult elmét többé ki nem elégíti a könyv. Sem a hírlap, újság. Ha még oly szenzációs is. Még a színház is unalmas lesz számára. És a mozi tulajdonosok mentői inkább veszik észre, hogy a közönség bódul; annál merészebben, annál öntudatosabban dolgoznak, hogy sikert arathassanak. Lecke a — takarékosságról. Mi magyarok nagyon szeretjük utánozni a külföldet — rosszban, a nemzetrontó dolgokban. Ideje volna már, hogy utánozzuk a jóban, a gyakorlati és erősítő dolgokban is. Kívánatos tehát, hogy a magyar nemzet hallgassa meg azt a leckét, amint a német országgyűlésen mondott a hatalmas kancellár Bülow herceg — éppen egy pénzválság idején. — A pénzügyi viszonyokat — úgymond — nem lehet egészségessé tenni pusztán uj jövedelmi adóforrásokkal. — Vissza kell lérni a régi takarékossághoz! Hivatkozik Bülow a régi porosz takarékosságra. Ez tette naggyá a kétszáz éves országot. Ez töltötte meg pénztárát. Ez adott neki módot hatalmas hadsereg szervezésére, ez állította a kigunyolt, jöltment országot Európa élére. Olvassa és elmélkedjék ezen a magyar nemzet. Az a nemzet, mely fényűzővé lett. Melynek erényei közé nem tartozik — a takarékosság. De ne csak elmélkedjék. • Térjünk észre! Mert veszedelmünk nem múlt el. Beteg a magyar társadalom. Eladósodott a mi társadalmunk. A jólét megnövelte a fényűzés, a költe- zés vágyat. Pedig szegények vagyunk és azzá leszünk még jobban. Egyenként, de talán még jobban egész közöségünkben. A mozi tehát amilyen áldásává lehet a képzelemnek, az ember ismereteinek bővitér sére, tudni vágyásának kielégítésére: éppen olyan átkává válik, ha nem vigyázunk, ha nem válogatjuk meg az ő képeit, slágereit... mint nevezik az előadásokat ilyen járgon nyelven. Különösen a gyermekeket kell óvni. Nagyon meggondolandó, hogy gyermekeinket mikor vigyük, eresszük a moziba. Egy-egy rém-dráma, detektív, rabló mutatvány vagy buja képsorozat tönkre teheti a gyermek egész jövőjét, alakuló lelkületeit és munkaképességét. Megrázó példák intenek, hogy vigyázzunk, nagyon vigyázzunk a gyermekek lelkére, testére egyaránt. Azért igen okos gondolat, amit egy tanító ember felvetett. Ahol csak lehet... városok és községek szerezzenek be egy-egy mozi-gépet, mint az iskolákban, olvasó, gazdakörökben szükséges szemléltetőeszközt. Közösen. Akár részvények gyűjtése után. Ma már nem oly horribilis összeget kíván egy ilyen gép. És' igen gondos áldások forrásává tehetjük. Ezzel a megelőzéssel megóvjuk a gyermekek és a közönség Ízlését, lelkületét. És rászoktatjuk, hogy igenis a mozinak átka vagy áldása is a mi kezeinkben van. Mester. Porszemek. Hej, a fájdalom bizong hogy larlósabb kötelék, mint — az öröm. A közös veszedelem' sokszor testvérekké teszi az ellenségeket is. Mi magyarok is csak ellenállóid, sírni és temetni tudunk — egyetértésben. Az alkotás? Az más! Ki a rest? — kérdezték a bölcset. És az emigyen felelt: Kár azon sokat törni a fejeteket. — Az is rest, aki mindig csak — akar. * Kereszt az élet — irta jó Kisfaludy Károly. — A jó feleség pedig gyémánt, mely rajta tündöklik. Az a leány, aki rossz útra tér, nem igen ment a farsang alatt se’ nászúira. Kis Gereben. Szép különbség. Kukáné : Édes szomszédasszony, higyje el, hogy már egészen kétségbe vagyok esve. Nem elég, hogy az uram hajnali két órakor szokott haza járni, de még hozzá mindig meg is ver. Mukáné: Én nem panaszkodhatok. Igaz, hogy az én uram sem jön hamarább haza, de verést nem kapok tőle. ~k "k ★ Vicinálison. Kulacsos Tamás (kopog az ablakon). Kirem szipen. Vasúti pénztáros: Mit akar már megint? Kulacsos Tamás: Kirem áztossan, lovakat iís lehet ezen a vonaton szállítani ? Vasúti pénztáros: Még szamarakat is! Kulacsos Tamás : (visszaszól a feleségéhez) Látod anyjuk, mégis csak ez a mi vonatunk.
