Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-02-01 / 14. szám
XVIII. évfolyam. Szatmár, 1914 február 1. 14-ik szám. n A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Felelős szerkesztő és kiadótalajtíónosBODKÁRJÍÁSPÁB, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany1 Jánoa-n. 17. az, Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér A Hét. A mozi tárgyalását befejezték az országgyűlésen. Ennek előtte 66 esztendővel született meg nálunk a gondolat-közlésnek szabadsága. Azóta bizony nem idő szerint, de események tekintetében nagy idők tellek el a nemzet életében. Ez a sajtószabadság sok jót, szépet és üdvöst hozott a nemzet, a nép számára. Mert szétöntötte az országban az ismereteket, utat vágott mindenkinek arra, hogy gondolatait, eszméit és törekvéseit mindenki közkincsé tegye. De a fény nyomában szokott járni az árnyék is. Sokan, nagyon sokan visszaéltek a szabadsággal, az újságok és nyomtatott papirosok bizony a tilosba törtek. Azért maga a társadalom, a nemzet kívánta mintegy, hogy a szabadságnak, a féktelen, korlátlan garázdálkodásnak némi féket vessen a törvényhozás. Ez most megtörtént az uj sajtótörvény megszavazásával. Csakhogy maga a papiroson levő törvény még nem biztosíték. Legjobbjainknak, nagy állaruférfiaink legjelesebbjeinek, becsületes, ritka szándékú újságíróknak nagy aggodalmuk van az uj sajtótörvény irányában. Hogy ugyanis a bűnösök, a féktelenek, a kufárok helyett, akik a szabadsággal visszaéltek, magát a szabadságot, a gondolat szabadközlését nyirbálták meg. Ez pedig kárára lenne a nemzetnek. Hát majd elválik. A törvény próbája az élet. A gyakorlat. Ha kitűnik, hogy ez az uj törvény sánta, vak és túllő a célon ... a nemzetnek mindig módjában van a törvényhozás utján — visszacsinálni, reperálni az elhibázott lépéseket. megérdemli ám, hogy még egyszer, sőt sokszor foglalkozzunk vele. Nagy hamis ám ez a kis brekegő gép. Jó ha belátunk a májába, a zúzájába. És ha megismerjük, ha tisztába leszünk, vagyunk vele: a legjobb barátunk, tanítónk és a legkedvesebb szórakoztatónk lesz. Azért kell megismernünk jól, mert ez a brekegő démon a mi, a gyermekek és különösen a nép, a tömeg képzeletére, fántá- ziájára utazik. Ezt a kis birodalmat, a fántáziát, a képzelő erőt, a csalfa illúziót... ezt akarja minden áron hatalmába keríteni. Már pedig a fantázia, a képzelmünk, ha nem vigyázunk reá, ha csak mindig őt kényeztetjük, tápláljuk — — végtelen boldogtalanságba döntheti a gyermekeket, az egyszerű embert. Főleg leányokat és asszonyokat. Ma mindenki jubilál és mindenkit megjubilálnak. Hát miért ne tehetné ugyanazt az a nagy pénzhatalom, melyet tőzsdének neveznek. Hiszen a tőzsdének a kereskedelem, a gazdasági élet terén nagy hivatása van. A kérdés tehát csak az, hogy mikép töltötte be ezt a hivatását valamely intézmény. Hát bizony nyíltan ki kell mondani, hogy nálunk Magyarországon, a mi tőzsdénk nem fogta fel a hivatását a nemzet és főleg az ország igazi gazdasági szempontjából. Nem tudta, vagy akarta belátni, hogy a mi életüuk a földhöz, a terméshez van kötve. A mi értékeink a földben vannak és az ország érdeke a gazdáknak életéhez és boldogulásához vannak kötve. Ennek dacára a tőzsde nem követelt olyan gazdasági irányzatot, amely a gazdákat segiiette, emelte volna. Inkább nyomta őket. Nagy esélyeknek, megpróbáltatásoknak tette ki a gazda-világot. Meg is adta az ország az árát. Nehéz esztendőket hozott magára a tőzsde, a spekuláns világra is. A tőzsdének az lenne legszebb jubileuma, ha egyszer már belátná, hogy a merkantilis, kereskedő világnak alapja, virágzása is — a mezőgazdasági élet fellendülésében van. S mikor a tőzsde ellensége a gazdavilágnak, a főidnek — a nemzetnek magának van kárára. Miért ? Egyszerűen azért, mert olyan világba ragadja, úgy elbóditja, úgy megvesztegeti az elmét, a józan ítéletet, hogy az az elme a való, az ‘igaz, a kézenfekvő életben alig lehet többé vezetőnk, megbízható kalauzunk. A mozit látogató közönség ugyanis nem gondol arra, hogy az a mozitulajdonos az ő csalódásán, fántáziáján keresztül akar pénzt, vagyont szerezni. Hát van reá gondja, hogy képtelenebbnél, képtelenebb slágereket állítson össze. Olyanokat, melyek teljességgel megvesztegetik, meghódítják nem csak az Az uj sajtó- törvénynek A tőzsde jubileuma.
