Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)

1914-01-25 / 13. szám

TÉLI ESTÉK 7 — Szent István csatahajó a tengeren. Nagy ünnepségek közt bocsátották a tengerre Fiúméban, az Adria partjáról azt a rettentő acélvárost, melyet csatahajó­nak neveznek és Szent István névre kereszteltek. Valami kimondhatlan érzés foghatta el az emberek lelkét, akik lát­ták a nagy hajómenyegzön ezeket a jeleneteket. Mikor már a csavarok fogták egyedül azt az óriási alkotást, a Szent Istvánt s percek választották el, hogy ússzon a hullámzó tengeren iszonytató bemélyedéssel . . . hogy egy ideig alig moccant, hogy aztán annál hatalmasabban vágjon neki az óriási víztömegnek. Az ünnepség körében az lehetett a leg­ünnepélyesebb pillanat, mikor a hajó keresztanyja, Mária Terézia főhercegnő e szavakat kimondotta : — Elkeresztellek Szent István névre. Menj elemedre és a Mindenható oldalmazzon minden utadon. És az óriás . . , elindult . . . — A Népszövetség erdélyi nagygyűlése. fényes keretek közt folyt le a héten. Erdély katholikus világa mozdult meg, hogy nemcsak Erdély katholikus ügyei, de Erdély magyarsága mellett is hatalmasan demonstrálja­nak, lelkesedjenek és tegyenek. — Földrengés volt újra Kecskeméten a múlt hét folyamán. Déli 12 óra 10 perckor gyenge és sima len- dülés volt. — Székfüvirág uzsora. A szegény munkás szed belőle egy métermázsát, kap érte 6 koronát. Ezt meg­veszi a közvetítő ügynök és eladja a nagykereskedőnek 60—70 koronáért. A nagykereskedő tovább adja s kap érte 100 koronát. Az ügynök keres legjobban, mert 40—50 koro­nát keres tisztán. A fáradó munkásnak jut a kenyérmorzsa- Milyen helyes és okos dolog volna, ha a nép maga — eset­leg szövetkezve — értékesítené közvetítő nélkül. Az a Balkán ... — Nem hiába, hogy Európa puskaporos hordójá­nak nevezik azt a .. Balkánt. Már megest füstölög. Mint valami vulkán, melynek krá­tere ott van Albánia körül. — Iszmail Kemal bej nagyon el van tökélve. Hogy hát megmarad az ideiglenes kormány élén. És egyáltalán nincsen szándéka a nemzet­közi ellenőrző bizottság taná­csára — lemondani. Bizonyára ö tudja legjobban, hogy miért, kiért. Európa meg megjegyzi, hogy ennek az embernek elhatározása ... teljes-tökéle­tesen érthetetlen. Majd meg­értődik. hogy ő Irigyelnie csakugyan ellenséges tényező. — De mit csinál, mit akar Wied ő hercegsége, aki az albán fejedelmi székre pályázik. Vagy inkább talán , habozik. Mert hát úgy tetszik, az ő habozása, öngondozása egyik oka. hogy ott Albániában még mindig — füstölög. — Annyi bizonyos, hogy ott Albániában tartózkodik most az egész Balkán meg­maradt mérge. Puskaporos. Azért füstölög... Ki fogja, mi fogja és mikor fogja ezt a füstöt elnyomni. A’ már aztán kérdések-kérdése. — Forró viz a Hortobágyon. Debrecenből Írják: A városi tanácsnak jelentették szombaton, hogy a Hortobágyon forróvizet adó forásra bukkanlak. A város ugyanis artézi kút fúrását rendelte el. Mintegy kétszázmé­ternyire haladlak a fúrással, a mikor forró kénszagu, viz sisteregve tört fel a mélységből. Az esetre, ha kénes viz al­kalmas gyógyításra, a város szerényebb méretű fürdőt lé­tesít a Hortobágyon. — Összefogdosták az éneklőmadarakat. Balaton István, id. Németh János és ifj, Németh János kalocsai lakosok az utóbbi időben éneklő madarak fogdosásával fog­lalkoztak. Sikerült is nekik hálóval és szitával több éneklő madarat összefogdosniok. Mikor a csendórség erről értesült, nyomban utána járt a dolognak és az éneklőmadarakat ki­szabadították kalitkájukból, a tetleseket meg följelentették. Nagfy világ*. — A japáni földrengés. Iszonyú hirekel közöltek az újságok a múlt héten a japáni földrengésről. Hogy Sakurasima szigeten akkora vulkánikus földrengés volt, akár az ő-korbán Pompeji és Herkulánum elsülyedésekor. Most kitűnt, hogy igenis volt földrengés. Nagy, de nem tízezer meg tudja Isién hány ember halá­láról van szó. Mintegy 1000 ember sebesült vagy halt meg. És nem 85 ezer ház omlott össze, hanem csak 85. Hát ha ez igy van, amint most már biztos, hogy igy van, akkor fogalmunk lehet, hogy itthon Magyarországon is milyen pápaszemmel nézik az ujság- tudósitók a számokat. Mi nem is közöltük a hirt mindjárt melegében. Gondoltuk, hogy Száli — megint elhajtja a sulykot. — Nagy hideg Amerikában. Az utolsó időben szibériai hideg lett az Egyesült-Államokban. A menedékházak tömve vannak és még mindig ezrével ődön- genek az utczákon, az állami hivatalok folyosóin a hajlék­talanok, akik a hideg elől menekülnek. A város tanácsa elhatározta, hogy a községi épületek dísztermeit, amelyeket csak ritkán használnak, berendezi a hajléktalanok számára melegedő helyiségekül. — Százezer éhező japán. Japán északi tar­tományaiban százezrével éhezik a nép, munka nincs és kiván­dorlásra sem nyílik alkalom. Országszerte jótékony bizott­ságok alakultak, amelyek gyűjtenek az Ínségesek számára V asárnap. A drága vendégek. Monolog:. Irta: Bodnár Gáspár. (Utánnyomás tilos.) Színpadon vagy egyszerű tágasabb pódiumon asztal mellett régi divatu fotel. Középkorú falusi jegyzóné, uriasszony, régi vágású, kényelmesen ül — a gondol kodó semmittevés pózában. Kötényével játszadozva . .. egyszerre, mintha mondanivalóra ébredne ... a közön­ség felé fordulv^... — Maguk lelkeim, ugy e bár, azt hiszik, hogy vendéget fogadni csak amolyan könnyű dolog. Mint például ogy ogy fe.llegecskét vagy záporesőt. Amely ahogy jön, úgy el is megyen... Dt hogy fcomrya! D© bizony nem olyan ám! Soha se’ olyan! Hátha még el kell hinni, hogy azok a vendégek az a drága vendég... rokon. Valóságos rokon. Mert ők mondják. Mert ők sütödék ki. Nincs borzasztóbb a világon, mint vendéget fogadni. És hozzá mutatni, hogy az a drága vendég... rokonunk. Valóságos ro­konunk. Nem úgy van, drága . .. lelkeim ? Mert én sohase szerettem a rokonokat. Anyám­tól örököltem ezt az irtózatot a — rokonoktól. (Visszaemlékező mosolygással.) Anyám mindig mon­dotta, hogy ő olyan családból való, amely családnak sose’ voltak rokonai. Hanem hát a vendéget (fontoskodva), a röpülő vendégeket értem... a vendégeket mégis csak el­tűröm. (Maga-magának páváskodva) Azt mondják, jó módban vagyunk. (Kiterpeszkedve) No megjárja. Az igaz, hogy az uram nem hozott a házhoz semmit. Ezt a jegyzőséget is... egy előkelő... majd azt mon­dottam, hogy nagybácsi szerezte nekünk. Pedig még Ádámról sem volt rokonunk. A felesége az mondja, hogy ... no úgy Éváról talán ... rokonok lennénk. Ezen a címen kaptam is tőlük egy nyúlfarknyi dél­utáni vizitet. Mi is viszonoztuk. És ezzel eleget is tettünk társadalmi kötelezettségeinknek. (Busan) Mert nekünk a jó Isten nem adott gyermekeket. (Elmo­solyodva). Talán éppen azért, hogy rokonaink ne

Next

/
Thumbnails
Contents