Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-30 / 5. szám
4 TELI ESTÉK Gazdák világa. A kancsal mészáros. Köszönjük szépen az olyan sajtó-szabadság védelmet, a milyet az országgyűlésen Pollacsek—Pető Sándor honatya — megcselekedett. A kancsal mészáros szerepére vállalkozott. Nem oda ütött, a hova nézett. És nem oda nézett, a hova — ütni akart. Nekünk a politikához semmi közünk. Ahhoz sem, hogy Pető —Pollacsek honatyának minemü politikai pártállása, vagy hite vagyon. Mi nekünk csak azzal van dolgunk, hogy mivel vádolta meg a honatya ur a magyar gazda világot. És hogy mikép akarja világgá kürtölni azt a dolgot, a minek éppen az ellenkezője igaz. # A sajtószabadság védelmének ürügye alatt ugyanis nevezett honmentő atya megvádolja társadalmunknak éppen azon osztályát, a gazdavilágot, a melyben és a kikben található még ebben az országban a sajtószabadságnak igazi és egyedüli mentsvára. No de ez a lépése nem baj. Nem élünk a háládatosság korszakában. Hanem azt már kereken vissza kell utasítanunk, hogy itt Magyarországon a mezőgazdaság, tehát a gazdavilág teszi tönkre a népet és kergeti bele a nyomorúságba. Ismerjük mi már ezt a hangot. Ezt a merész, hihetetlen, de úgy látszik mégis alkalmazott csavarást. Régi szokása már ez a fuldokló, szaladó és a tűzre rósz fát tevő embereknek, hogy tüzet és tolvajt kiáltanak, mikor a maguk inát és irháját akarják megmenteni. Hiszen a mi gazdasági válságunknak, a miénknek mondjuk a legkiáltósabb és legnyilvánvalóbb oka, rugója a spekuláció. A bankok, a kapitalizmusnak, lelketlen üzérkedéseknek hihetetlen merészségei. Ezek vitték bele a bajba, a nyomorúságba a gazdavilágot is. A nagyobb és kis gazda közönséget. Hiszen ha az országnak csak jó közép termése van az idén, bizony megmenekült volna sok dögrováson levő, vagy elhasalt bank és vállalat is. Hiszen ha engedik, ha nem akadályozzák nálunk a mező- gazdaság bensőbb, igaz fejlődését, a mezőgazdasági hitel rendezését, a szövetkezetek életét: ma fél bajunk, fél válságunk sincs. Ki nem tudja ezt? Ki nem tudja, hogy ma itt nálunk a kis gazda, a földmives nép, a gazda világ fizeti, a mint csak bírja, pusztulásai árán is a bankoktól nyert rettenetes drága hitelt. És ezek a bankok viszonzásul éppen a föld népével bánnak el legszűkebb kebellel és szívvel. Hát ki nem tudja itt nálunk, hogy mit miveinek a terményeinkkel, a borainkkal, a jószágainkkal, a hússal, a gyümölccsel — az élelemszer közvetítők. Hiszen kartelekbe lép a kapitalizmus, úgyszólván nevetséges árakért veszi borainkat, gyümölcseinket. És mire ezek a cikkek piacra jutnak: oly árakat szabnak az élelmiszereknek, a terményeknek, hogy magukat a termelőket teszik tönkre. Miért kell felállítani például a hatósági mészárszékeket ? Azért, mert a jószágunkat szőrén-szállán veszik és a húst méreg drágán adják a közvetítők. Valóban lelketlenség ilyen bizonyítékok, ilyen kiáltó tények előtt vaknak maradni. Hogy mit csinálnak az anglusok? Az nekünk nem numerái. Mi nem Angliában élünk. Mi itt élünk, a hol a nemzet óriási százaléka a földet túrja. A hol a mezőgazdaság dönt. Kellene döntenie. És mégis a kapitalizmus, a börze, a nyerészkedő közvetítők vonszolnak, húznak minket gazdavilágot orrunknál fogva. Különben úgy kell nekünk gazdáknak. Az ilyen kancsal mészárosok vezetik itt a népet. A kik a nép kegyén emelkednek fel. És mégis a népet rugdossák. Lesz-e még másképpen is. Gazda. Hát a pénz? A pénzpiacon külföldön derengés, virradás mutatkozik a káros és lesújtó, állandó borulat után. A javulási tünetekről Írnak mindenfelől. Az enyhülés kélségtelen jele, hogy a közeli múlthoz képest is elegendő pénz áll a hitelkeresők rendelkezésére, a mi kedvezően hat a külföldi váltók ár alakulásaira. A magánkamatláb határozottan csökkenő irányt mutat. A külföldi piacról kedvező hírek érkeznek. Párisban hónapok óta nem volt olyan olcsó a pénz, mint most. Berlinben is javul a helyzet. És nálunk? — — —?? Gazdanapok Budapesten. Az évenként megismétlődő budapesti gazdanapok az idén a szokottnál jóval nagyobb érdeklődés mellett fognak lefolyni, December 4-én délután 4 órakor kezdődik a gazdahét a Köztelken. Ekkor nyitják meg a gazdasági előadásokat. Ugyancsak ez nap délután mutatják be a sajtónak a »Baromfitenyésztők Országos Egyesülete« által a városligeti nagy Iparcsarnokban rendezett országos baromfi-, házinyul- és galamb-kiállitást. A svájci szarvasmarha veszedelme. A világhíres svájci'” szarvasmarhát és többi hasított körmü fajrokonát komoly veszedelem fenyegeti. A nagyszámú és értékes állatállomány között ugyanis száj- és körömfájás pusztít és ámbár a hatóság az összes rendelkezésére álló eszközökkel azon igyekszik, hogy a járványt elfojtsa, eddig semmi eredményt sem tudott elérni, mert a betegség változatlan erővel pusziit tovább. Ha idejében nem tudnak gátat vetni a továbbterjedésnek — alapos pusztítást fog végezni a hires svájci szarvasmarha-állomány között. A járványt — állítólag — a németországi Baden egyik községéből hurcolták be Svájcba. A borkészletek összeírása. A Magyar Szől- lősgazdák Országos Egyesülete már nyolc év óta évről-évre össze szokta irnt a szőllősgazdák borkészletét, hogy a borértékesítés ez által is meg- könnvittessék. Tekintettel arra, hogy a szüret az idén a külföldön, mennyiség tekintetében igen rosszul sikerült, bizonyára nagy lesz az érdeklődés és kereslet a magyarországi borok iránt. Bejelentési-dij tagoknak 50 hektoliterig nincs. Az ez után következő minden megkezdett 100 hektoliter bejelentéséért 550 hektoliterig 1 koronát fizetnek. Az ezen felüli mennyiség bornyilvánitásba való fölvétele azonban ismét ingyenes. A bornyilvántartást több ezer példányban sokszorosítva megküldik a hazai és külföldi bornagykereskedőknek, tiszti étkezdéknek, valamint több hazai és külföldi intézménynek. Fölvilágositás- ért a Magyar Szőllősgazdák Országos Egyesületének titkári hivatalához (Budapest, IX., Üllői-ut 25. II.) kell fordulni. Javított kiadásban. Ismeretes az a régi andekdota, hogy társaságban valaki kérdi a mellette álló urat: — Mondja kérem, ki az a rettentő csúnya hő ott a pamlag jobb sarkában ? — Az — hangzik a válasz — az a feleségem. Hasonló eset történt a minap egy előkelő estélyen. — Engedelmet — mondja egy ur a szomszédjának — nem tudná megmondani, ki az a vén ruhafogas ott a sarokban ? — A feleségem — hangzik a kesernyés, bosszús válasz A kérdező ur zavarba jön, de nyomban föltalálja mai gát s igy szól: — Hát még ha az enyémet látná !
