Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-16 / 3. szám
4 TELI ESTÉK ják a tisztaságot, a tiszta vizet és ápolást, mint testünk többi szervei. Még talán jobban. Hazánkban rémitően sok gyenge fogú, elhanyagolt, fájós fogú gyermek van. Azok a szenvedések, melyeket a gyermeksereg, a rossz, lyukas fogak miatt kiállanak; a mik miatt a szülői szív is annyit szenved: legtöbbször a fogak gondozásának elhanyagolása miatt keletkeznek. (Hideg vízre ne együnk meleg levest. Melegre ne igyunk hideg vizet) A fogakat bizony korán kell ápolni. Okosan és rendesen. Nem mindenféle, vagy akármilyen fogporral, fogvizzel, szájvizekkel, hanem igazi, arra való fogápoló szerekkel. Megbízható, jó fogápoló szerekkel. A lehetőleg finomra tört fogporral. Igen jól teszi az a szülő, ha fogkefére szoktatja gyermekét. Ez a kefe legyen lágy és ne túlságosan kemény. Es mindég tiszta. Olyan helyen kell tartan., a hol a por be nem lepi. És tisztán maradhat. Tiszla, jó szappannal (pl. az igazi, hamisítatlan fehér, liliom szappannal is meg lehet a fogakat tisztítani. De vízszintesen, le és fel huzva a fogak függőleges irányában.) Ne engedjük, hogy a gyermekek fogaikat kemény tárgyakkal, tűvel, késsel, villával piszkálják. A legnagyobb veszedelemnek tesszük ki a fogát és foghusát egyaránt. Sokan bele haltak a támadt gyula- dásba. Megfertőztet- ték, megölték a fogak talaját. Vékony, tiszta fogvájót kell használni. És nem meg- fogdosott gyufaféléket. És szoktassák gyermekeiket arra, hogy körmeikkel se vájkálják az ételmaradékokat. Egyben láttassuk be velük, mi illik és mi nem illik. Étkezésnél észrevétlenül, eltakartan szabadítsa meg a gyermek az ételmaradékokat. Hiszen a gyermek ösztönénél fogva is tudja, hogy ezek a maradékok kellemetlenek, És sok bajt csinálnak. Rothdásnak indulnak. Száj bűzt okoznak, ami nagy szerencsétlenség. * A fogaknak nagy szerepük van az ember életében. Nem csak jól eső jelenség a tiszta, ép fogú ember szája, hanem a beszédet is befolyásolja. Különösen pedig az emésztésnek egyik legfőbb szerve. Aprító szerve. A gyomor molnárai. Ha ezek a molnárok jól meg nem őrlik, aprítják az ételt; a gyomornak sok és nehéz baja van a legjobb, legdrágább ételekkel is. Apritatlan nem bir velük. Az emésztés munkája megakad. A gyomor felmondja a szolgálatot. És akkor baj van. Ha a gyomor beteg, beteg egész testünk. Még a lelkünk is levert, szomorú lesz. A sok-sok betegségek, idegességek, fejfájások, egész sora a roszullétnek — a gyomortól származnak, Oh, ha ezer és ezer ember tudta volna ezt a törvényt, a természetnek ezt a kérlelhellen rendjét . . tudta volna még gyermek korában . . . bizony máskép érezné most magát szép férfi korában vagy öregségében. Pedagógus. Gazdák világa. Mi okozta az idei árvizveszedelmet? Hogy mi okozta az idei árvizveszedelmet ? arra azonnal kész a felelet, hogy az a szokatlan sok nyári eső, fergeteges zivatar, felhőszakadás okozta. Bizonnyal úgy is van. A sok esőt a jó Isten zúdítja a nyakunkba; de borzasztó kártevését, annyi ezer meg ezer ember egy évi munkájának megsemmisülését, azt az emberek rövidlátásának, kapzsiságának köszönhetjük. Be van bizonyítva, hogy még ebben az évben sem tett az árvíz nagy károkat ott, r hol a hegyekről aláömlő eső árját az erdők lombjai feltartották. Ahol a hegyeket erdők koszoruzták, ott a fellegekből aláömlő ár ne n rohant le eszeveszett erővel, rohanásban akadály nélkül, mert az esővel terhes fellegek java víztömegét fenntartotta a fák levélkoronája, még többet elnyelt a szivacsszerii erdei talaj s ami a hegyekről leszaladt a hegyi patakokba, vagy külön vájt magának utat, az is — akadályokba ütközött — rohanása lassúbb volt. a medrek, ha meg is leltek, el tudták vezetni az ég bőséges áldását s nem nézte a vizár kártevését annyi könnyező szem s nem kisérte oly kétségbeesett tekintet. Ellenben ott, ahol rövidlátásból, oktalanságból, kapzsiságból az erdőket letarolták, az ég dús csatornái a meztelen meredek sziklára hullottak s a termőtalajt régen lemosta az eső s most gát nélkül rohan le a viz a pokol erejével, ott van gyász és kétségbeesés. De sokszor figyelmeztettük a községi elöljárókat. hogy az oktalan erdőpusztitásnak vessenek véget. Nagyon rossz alvása lehetett annak a felebará- rátunknak, aki a saját erdejét kiirtotta s most látója volt annak, hogy az ő erdővágásán aláömlő vizár, hogyan tette koldussá lakoslársait. Ne okoljuk a végzetet! Nem a gondviselés látogatott meg a szörnyű nyári árvizveszedelemben, hanem az embereknek kapzsiságából, rövidlátásából lettek hajléktalanok sokan s annyi veritékes munka vált semmivé. Minden kárból kisarjadzik valami haszon is. — »A kezedet kérem meg Piroska/« — » Oh! jöjjön vasárnap. Lássa, hogy most egyik sem szabad.«
