Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-09 / 2. szám
8 TÉLI ESTÉK Alig tettem pár lépést, egy kedves kis lányka ezüst csengésű hangja ütötte meg fülemet. — Itt a jó hideg friss viz! — Tessék innya, itt a jó hideg friss viz! A leányka előttem állott, egyszerű, de tiszta ruhájában úgy nézett ki ez az alig nyolc éves leányka, mint a mező virága legelső fejlésében. Arca üde volt, mint a harmat. Két fekete szeme úgy ragyogott mély szemgödreiben, hogy első látásra ro- konszenvet ébresztett. Mind a két karján egyszerű cserépkorsót tartott. Ebben volt a jó hideg friss viz. Megszólítottam! — Hogy hívnak téged lánykám. — Engem Szendrei Juliskának hívnak. — Szüleid vannak? — Vannak. Apám. és itt elakadt a szava, arcát láthatólag elborította a mély bánat, apám nem tud dolgozni. — Talán beteg? — Roszabb annál is. Napról-napra iszik. És azért nem tud dolgozni. Pedig jó munkás ember — folytató nagy közvetlenséggel a kis leány. Meg is fizetnék De ő nem szeret dolgozni. — És anyád? — Anyám, már régen fekszik. Isten tudja, talán a szive fáj, hogy apám uram olyan ember. — És elfogy-e a korsódból a hideg friss viz ? — El ám. Éz már ma ötödik. Kis öcsém már útban van a másik két korsóval. Az ám a friss aztán. — Nagyon jó gyermekek vagytok ti. — Hát tetszik tudni bácsika, a dolog nem szégyen. Látom én, hogy a módos emberek is futká- roznak a garasért. Hát mi szegények, akiknek olyan nehéz az élet! — Aztán mennyit kerestek édes gyermekeim ? — így heti vásárok alkalmával négy koronát viszünk haza. Mert a piaci kút rossz. Az emberek meg nagyon szomjaznak a meleg őszben. — Szép. igen szép! — Hétköznapokon meg 60—80 fiillért szedünk össze. — És gyüjtitek? — De hogy. Odaadjuk édes anyánknak. Aztán ruházkodunk is belőle. Apám az igaz sokszor elcsalja édes anyámtól. Mert anyám nagyon jó szivü asszony: Nagyon szereti édes apánkat. E pillanatban mellettünk állott a munkás ember, kinek a piac sarkán néhány garast adtam. Meglátva engem csakhamar elosont. — Ez az én apám, suttogta a leány és szemeiben megrezzent a köny .. . Nem szóltam erről többé, mert magam is el voltam érzékenyülve. Inkább igyekeztem más irányt adni a beszélgetésünknek. — Hát aztán, nem szednek-e reá az emberek! — De igen. — Hogy-hogy? — Jót isznak a korsóból, aztán azt mondják, hogy nem volt friss. Nem volt jó izü és tovább állanak. Vagy még el is szaladnak. De ha a kis öcsém itt van, akkor nem félek. Úgy iramodott a múltkor is egy néni után, mint a nyúl. El is csípte. — Itt a jó hideg friss viz — hallatszott ismét. A kis öccse érkezett meg. magam is sokaltam az időt, mit e kis lánytól csacsogásommal elraboltam, azért — mert bizony pénz az idő — megfizettem neki az elvett időt dusásan. Ki’tudja hány krajcárt kereshetett volna azóta? — Itt a jó hideg friss viz, igyanak! kiáltotta most a kis fiú. Egy falusi öreg asszony cammogott a fiúhoz. Nagyon elvolt fáradva. Egy nagy pohárral ivott meg. Aztán kebeléből kivette a kendőt, nagy nehezen kigöbözte és egy busz fillérest mutogatott a fiúnak. — Ejnye lelkem — mondta nagy sajnálkozással, — bizony nincs krajcárom. A fiú szemfüles volt, látta, hogy van ott krajcár is, csak kötekedni akar a néném-asszony. — Nekem meg nincs viszaadni, szólott kacsintva a fiú. — Mit csináljunk hát? — Tudja mit néni? Tessék meginni még kilenc pohárral, akkor kvittek leszünk. Az öreg asszonynak leesett az álla erre a szóbeszédre. Aztán ifjú fürgeséggel kereste elő a —■ krajcárt. És olyan komolyan mormolta: — Bizony ebben a nehéz világban olcsóbb is lehetne. ____________________________Bodnár Gáapár. Ny omós ck. — No mi az“? Tegnap felmondott és most mégis maradni akar “? — Igenis kezét csókolom, mert még nem helyezik át a huszárokat. » * * Bugaczon. 1?öce Máté: Amondó vagyok Demeter komám, hogy huncut a világ ! Bunkó Demeter: Osztég mér vóna az ? JPö ce Máté: Mert ke’ öt forint fejadót fizet, én meg háromszor annyit ! Bunkó Demeter: Az csak igazság komám, mert a ke’ feje háromszor akkora, mint az enyim. A szerkesztő telefonja. Falusi. A szegény bevándorlónak Amerikában el kell dobnia többnyire a magával hozott ruháját, ha azt nem akarja, hogy kinevessék és «zöldn-nek ne nevezzék. — Gedeon. Baja. Más az intenció, más a kivitel. Az élet szeme sokszor igy láthatja. A már elsütött patront sütötték el. — Vinoellér. Bélyeges folyamodványát a mellékletekkel (30 filléres bélyeg), nyújtsa be. — Szerencs. A főszolgabíró utján. Személyesen, szóbelileg is elvégezheti. — Tanító. Igen, legközelebb már talán közölhetem azokat a pedagógiai vonatkozású gondolatokat, miket Pázmány prédikációiból kiszedegettem hosszú évek során át. De édes Istenem, még egy férfikor kellene. Talán külön füzetben. — E. L. Már- maroa. Várjuk a megbeszélt dolgokat. Hát ha az leszen — az újra való ébredésnek első tavaszi dala. Munkács. Mi nem közvetíthetjük. Talán a plébános ur tehetne valamit. — Erdö-keríílö. Megfogja kapni egy jótevője kegyességéből. A »Téli Estékétől kezdve. Hányán kérik igy! — Csöndes. Hát bizony az. Pedig elég jó gondolatok; gyorsabb lebegéssel kell Írni. MOBVAI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMIeON.
