Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-16 / 3. szám
XVII. évfolyam. Szatmár, 1913 november 16. 3-ik szám. A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA l-'elelös szerkeszti és kiadótulajdonos BODBÍÁRGÁSPÁB, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany Jánoa-u. 17.«z Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér A Hét. mely a hét legnagyobb, sőt leghatalmasabb eseményének, mozgalmának ne tekintené és ismerné a kath. Nagygyűlést, mely az ország szivében vasárnap és a reá következő napokon oly nagy sikerrel lefolyt. Ebben a nehéz, nyomott időkben mintegy ötezer ember hömpölygőit az amúgy is hullámzó forgalmú fővárosban a gyűlés színhelye felé. A templomokba. Az egyesületek helyiségébe. És hömpölygőit az élő hitről bizonyságot tevő nyilvános körmenetben. Mint a tengerbe ömlő hatalmas nagy folyam az óceán hullámai közt is látható utat vág magának hömpölygő áradatával... úgy látszott meg a kalh. nagygyűlésnek vidékről érkezett tömege a főváros hatalmas tömegében. Utat, figyelmet vágott magának. Mintha 1600 év előtt... a katakombákban, a föld alatt rejtőző kereszténység indulna fel a világba, hömpölyögne az Isten szabad ege alá, hogy nyíltan foglalják el helyüket, éljenek szabadságukkal és nyíltan vallják meg hitüket jó barát és ellenség előtt egyaránt. Meg kell állapítanunk a kath. Nagygyűlés hiteles névsorából, hogy olt nemzetünknek, vezéralakjainknak, a nemzet sorsát intéző államférfiak, a haza értelmiségének színe, java, hatalmas alakjai találkoztak, hogy ott a polgárság és a magyar nép, a hivő, a buzgó nép ezrei vallották meg keresztény katholikus meggyőződésüket. Milyen jól esik most, a nehéz, ádáz politikai és gazdasági világban, mikor a csüggedés szárnyát szegi a lélek minden magasabb emelkedésének, milyen jól esik most a nemzetnek... a lelkesedés, a tiszta, megvásárolhatja meggyőződésnek hatalmas kiváltása, megnyilvánulása. a mi kis lapunk, sajnos nem közölheti, nem reprodukálhatja olyan terjedelemben és úgy, a hogyan szeretnők és megérdemelnék hazánk legtartalmasabb és legnevesebb szónokai. És az ügy, melynek szolgálatában lelkűk legszebb, legbecsesebb javát a nagygvülés ezrei és igv az egész nemzet elé vitték. Nem támadó, nem harcias beszédek voltak ezek, melyek a lelkek izzására és felforgatására utaztak. Az igazság, a meggyőződés a védelem érvei és súlyos harangütői voltak ezek. Zúgtak, hirdettek és ünnepélyes fogadalmakra, kötelességre, munkára, Istenhez való térésre és a kereszténységben való egyesülésre szólítottak. Zichy János beszéde például, melyet a kath. Nagygyűlésnek elsején mondott bevezetéskép, nemcsak a kalholikusoknak szólott. Hanem mindazokhoz, akiknek pozitív. Istenben való hitük és a kereszténységhez való tartozandóságuk érzete van. Mint a hatalmas próféta, bátor hitvalló hirdeti, hogy egységes erőre, közös megértésre van szükségünk. Minden Istenben hivő. keresztény vallásu embernek. Nem a felekezelek harcára és apró vitatkozásra és sorvasztó tülekedésre. Önvédelem szempontjából kell bevinni a keresztény világnézetet, erkölcsöt, hitünket az állam életébe és a társadalom minden megmozdulásába. A magánéletbe. A családokba. A nevelésbe. Mert a keresztények összeségének, sőt a hívők, Istenben hívők egyetemének közös ellensége van. A mi közös ellenségeink az Istent tagadók. Az erkölcsöket tagadók. A semmi vallásuak és hitüek. Ezt már kezdik belátni a protestánsok és minden más positiv, tételes hitet valló hívek. És.minden komolyan gondolkodó ember érzi, tudja, hogy a csata ezekkel szemben áll. És a harc sikere itt dől el. A hercegprímás nagy beszédet mondott. Szmrecsányi érsek a kath. autonómiáról mondott bátor, nvilt és egyenes beszédet. Mindenki számolhat most már azzal a kérdéssel, vájjon a kalh. püspöki kar ellensége vagy barátja-e a kath. autonómiának. Apponyi Albert hatalmas szónoklata feledhetetlen érzelmeket keltett. Beszéltek aztán még többen, sokan. De ami a Népszövetség gyűlésén történt; ami beszédet báró Hornig bíboros veszprémi püspök mondott, az feledhetetlen lesz. És végig fog zúgni heteken át az országon, hogy állandó érzéseket és törekvéseket fakasszon. *■ amellyel ma már számolni kell. És akik nem akarnak vele foglalkozni — azok nem értik meg az időt és történelmi fejlődést. A nemzet egy nagy része tett már szert ugyanis olyan műveltségre, jogérzékre, hogy feljogosítva érzik magukat a napfény élvezetére és melegére. (Éljenzés és taps) És nem kell ezen elszörnyülködni. Sem megijedni. Mert mindenki, aki erre a fejlettségre mivelődésre szert tett, amely őt a jó, igaz megértésére képessé teszi; aki fegyelmezett észjárású; aki nem esik áldozatul mindenféle hazug jelszavaknak; mindenki, aki becsületes és tisztességes munkával szolgálja a hazát és közérdeket, az nekem polgárNincs valamire való újság, A nagygyűlésen elmondott beszédeket A történeti fordulatról beszélt,
