Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-09 / 2. szám
TÉLI ESTÉK 7 — Ötvenkét éves hűség. A napokban adta át Sarkad község képviselőtestülete Nagy Mihálynak, Almássy Dénes gróf uradalmi kondásának a földmivelésügyi miniszter kitüntető oklevelét és a pénzjutalmát, aki ötvenkét éve szolgálja az uradalmat. Almássy Dénes gróf szintén megjutalmazta és az egész uradalmi személyzet jelenlétében buzdító és elismerő beszéd kíséretében 1000 koronát adott az öreg kondásnak. — Érettségizett kémónyseprőinas. Érdekes inasszerződést kötöttek a dombóvári ipartestület előtt. Wéber József 20 éves fiatalember elszerződött inasnak Lau- risch Károly kéményseprőmesterhez. Wéber József, akinek atyja szintén kéményseprő, elvégezte a felső kereskedelmi iskolát; apja iparát kívánja folytatni és azért lépett a kéményseprő-pályára. Az inasidőt egy évre állapították meg a szerződésben. Derék fiú! — Nagy tüzek. Znióváraljai nagy terjedelmű erdőség kigyuladt. Amikor már mintegy 10 katasztrális hold állott lángokban, a helyszínére érkeztek a Kath. Patronázs javítóintézetének növendékei, akik eloltották a tüzet. — Nagy tűzvész pusztított Karád községben. A tűz Kurucz József tanyáján ütött ki. Igen sok takarmány és sok ház teljesen leégett. A tüzet Kurucz 5 éves fia okozta, aki a pajtában gyufával játszott. — A Tiszába zuhant kocsi. Nyíregyházáról jelentik: Földvárnál a Tisza partján elvonuló országúton Bogyay Géza földbirtokos kocsiját elragadták a lovak, a melyek egy puskalövéstől megvadultak. A lovak a kocsival együtt belezuhantak a Tiszába, Bogyay Gézát a közelben levő halászok nagynehezen megmentették. A lovak azonban belefultak a vízbe. — Letartóztatott kuruzslónő. Szegedről jelentik: Veszedelmes kuruzslónőt tartóztatott le a rendőrség Gondi Vera 38 éves szegedi kártyavető cigányasszony személyében. A cigányasszony elhitette Tombácz Andrásné szatócsnővel, hogy üzlete rosszul fog menni, mert a kártya rosszat mutat, de tud a bajon segíteni. Azt ajánlotta neki, kogy az éléskamarájában levő láda alá, mely alatt kincs van elrejtve, tegyen pénzt, mert akkor abból tulvilági lángok csapnak fel és a kincs hozzáférhetővé vélik. Tombácné egy év leforgása alatt négyezer koronát rakott a láda alá, a honnan a kártyavető asszony mindig kiszedte, de a lángok csak nem akartak felcsapni. Most halottak napjára Ígérte a cigányasszony a lángok jelentkezését, mert — úgymond — ilyenkor a szellemek közlékenyebbek. Mivel a szellemek most sem jelentkeztek, Tombáczné rájött a csalásra és mivel a szellemvárás alatt nagyon eladósodott, följelentést tett Gondi Vera ellen. A cigányasszonyt a detektívek kilesték lakásán, hol valóságos boszorkánykonyhát találtak különféle kuruzslószerekből. A csaló asszonyt átadták az ügyészségnek. Nagyvilág1. — Apró hírek. A svéd király, ki nagy beteg volt meggyógyult és átveszi a kormányzást. — Bukarestben nagy tűz volt. Robbanás következtében egy petroleum fúró kút kigyuladt. Egyszerre tizenöt ilyen forrás állott lángokban. Az oltás nagyon nehéz és veszedelmes volt. — Törökország leghíresebb tűzoltója, a magyar Széchenyi Ödön pasa súlyos beteg. A főfőparancsnok állapota jobbra fordult. — A Volturnó romjai. Londonból jelentik, hogy a Gharlois hollandi petroleumgőzös elsülyesztette a Volturnót, a mely már teljesen leégett. A hajóroncs fedélzetén több holttest volt. — Nagy vasúti szerencsétlenség érte a nizza-párizsi expressz vonatot. Összeütközés történt. Sok halott és sebesült. A vonatok kigyultak. — 20 halottról és 50 sebesültről beszélnek. — A Rajna osodája. A Rajna partján néhány gyerek agyonütött egy méternél valamivel hosszabb krokodilust. Nem tudják, hogy került a Rajnába krokodilus, de valószínűen egy mutatványos bódéból szökött el. Vasárnap. Ebben a nehéz világban . .. — Instálnék alássan egy pár krajcárt, még ma nem ettem. A ki nekem ezen szavakat mondotta, mikor a nagy piac sarkán befordultam, nem valami nyomorék koldus-ember, vagy nyavalyával küzködő beteg volt. Oh nem! A mint a hallott szavakra tekintetemet rá vetettem, magam előtt láttam egy tagbaszakadt, izmos, egészségtől duzzadó embert. Ott szokott a piac-sarkán ácsorogni, de most először jutottam a szerencséhez, hogy megszólított.. . — Hiszen kelmed ép, erős. munkabíró ember, hát miért nem dolgozik, szóltam reá nyájas szemrehányással. — Mert nincs munka! — Már hogy mondhat ilyet. Hiszen a munkás embert ma is a szó-teljes értelmében kapkodták szemem láttára. — Engem nem vittek. — Különös. Talán elkésett reggel. Vagy éppen véletlenül maradt ki. Nem is hitták? — Hittak tegnap is, ma is, de nem mentem. — No lássa, hát magára vessen akkor. — Csak nem is mehetek annyiért! — Mennyiért? — Hetven krajcár. — És maga többet kívánt? — És vannak mások is kik nem akarnak ilyen bérért munkába állani ? — Egynéhányan. Ott állanak a piac másik sarkán. — Hát bizony ezt nagyon rosszul cselekszik kelmetek. Majd belátják. Ebben a nehéz időben. E szavak után indulni akartam, de ő ismét szólott hozzám. — Egy pár krajcárt! — Munkát keresek kelmédnek; akár most la. De pénzt nem adok. Jöjjön velem, én biztosan szerzek munkát. Akkor aztán előbb ehetik is .. . A szerencsétlen dologkerülőnek most egyszerre vérben úsztak szemei. Láttam arcának vonásain a vad indulatot, melyet már a kora reggeli pálinkázás előkészített. Megvallom megszántam, adtam neki egy pár krajcárt. Előbb megnézte piszkos tenyerében az összeget, aztán összeszoritotta és szónélkül tovább állott . . . * * * A nagy piacon meg már éppen kezdődött a heti vásár. Az aratást befejezték. A vidéki szekerek sürü egymásutánban siettek a búzapiacra, hogy jó helyet fogjanak, a vásárlók már nézegették a buza- szemeket, itt-ott zsákokba mérték az »életet«. A tömeg közé vegyültem. Szeretem az ilyen sokadalmat, mert sok mindent lehet látni, tapasztalni, a minek az ember hasznát veheti. Egy termetes asszonyság, a kiről az izzadság, csak úgy szakadt, éppen kifizette a megalkudott árat, mikor egy arra ballagó munkást megszólított. — Bácsi nem vinné nekem haza ezt a zsák krumplit. — Hova ? mordul rá korhely hangjával a bácsi. — Az Árpád-utcába. — Az Isten háta möggé? — Adok bácsinak tiz krajcárt, meg jól tartom otthon. — Tiz krajcár, nevetett a bácsi. — Hiszen ha nálam jól lakik, felér egy fél napszámmal. A bácsi gondolkozott egy kis ideig, aztán szónélkül — tovább állott. Ez is »munkanélküli« gondoltam.
