Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-09 / 2. szám
TÉLI ESTÉK 3 haladja az 5000 métert. Közép- és Dél-Amerika egész hosszában, 150 kilométernyire a partoktól mindenütt ötezer; Callao magaslatán 6500 méter. Az Aleuták közelében és Aljaskánál 7000 méter. A Csendes-Óceán legmélyebb pontjának eddig a Tuscarora hajó által Japántól keletre fölfedezett pontot tartották, hol a mélység 8500 méter. Ennél mélyebb pontot talált a Penguin hadihajó Tongatabu és Kermadec szigetek közelében, hol 9429 métert mutatott a mélységmérő. A legmélyebb pont mégis a Marianna szigetcsoportban levő Guam közelében van. Itt a tenger 9636 méter. Vagyis a földkerekség legmagasabb hegyóriása a Gauriszankár (8840 m.) majdnem egy kilométernyire maradna a viz színe alatt. Az Atlanti-Óceán átlagos mélysége 3—4 ezer méter. Legmélyebb Portorico közelében St. Tamás sziget körül, hol 8341 méter. Az Indini Óceán a Szunda szigetek közvetlen közelében 6203 méter mély. A Földközi tenger átlag a legkevésbbé mély. A Montblanc, mely 4810 méter magas, a Földközi tengerben csak 430 méter magasra emelkednék ki a viz színe fölé. Csúcsa csak dombnak látszanék. E néhány szám adat alapján most már beláthatjuk, hogy épen nem túlzás, ha valaki összehasonlításoknál kicsinylésének e mondással ad kifejezést: »micsoda az a tenger mélységes hullámaihoz képest.« Az említett mérések alapján most már a mesék országába sorozzák azt a véleményt, mely szerint a tengerek alatt is hegyek és völgyek váltakoznának, s a völgyek képeznék a nagyobb mélységeket. Bizonyos azonban, hogy a tengerek a szárazföldtől távolodva csekélyebb mélységüek, mondjuk 100—200 méter. Azután rohamosan sülyed egész 3—4000 méterig. Tovább csak igen lassan, annyira, hogy ha a tengerek fenekei szárazak volnának; alig vennénk észre rajuk valami lejtősödést, hanem olyan végtelen alföldnek tűnnék fel az, amilyet a száraz földön nem igen láthatunk. Ezekben a nagy mélységekben — mint Chol- noky Jenő európai hirü tudósunk Írja — teljes a csend. És teljes a sötétség. A hőmérséklet is igen alacsony. A víztömeg nyomása pedig oly irtózatos, amiről alig van fogalmunk. Egy emberi test felületére pl. olyan nyomás jutna 4000 ezer méter mélységben, mint 20 vasrudakkal terhelt tehervonat súlya mozdonyokkal együtt. Ha ez a nyomás egy oldalról érné az emberi testet, olyan vékonyra lapítaná, mint a selyem papiros. * Elgondolhatjuk most már, hogy micsoda temetőbe kerül az a — mondjuk — magyar kivándorló, akit az Ur amerikai útja közben szólít magához. Egy szál deszka lesz a koporsója. Hozzá kötöz- getik. A deszkára nehéz követ kötnek. Megadják a végső tisztességet, s aztán leeresztik a — hullám- sirba. Lassan, libegve, keringve száll alá. És amikor a hajó talán már rég’ partot ért, a szegény halott iszonyú magányban még mindig csendesen száll alá, s tán egy hét is elmúlik, amire feneket ér. A kő alul éri a feneket. A deszka a hullával mozdulatlanul áll. Nincs ott semmi mozgás, amely a nyugvót háborítaná. Nincs semmi fény, amely a merev szemeket bántaná. Teljes sötétség. Tökéletes nyugalom terül el körülötte. Ott aztán megpihenhet az elégedetlen, nyugtalan ember. A kivándorló. Hozzátartozói még azt sem mondhatják, hogy legyen neki könnyű a föld. _ Jgy. Érdekes rovat. A jó öreg Zeppelin tanúja, hogy milyen múló a dicsőség. És milyen hálátlan a világ. És milyen forgó tőke — az újság népszerűség. A jó öreg Zeppelinnek, hogy egymásután két nagy katasztrófa is közelebb vitte léghajóit a csőd felé, mely irányban — úgy látszik — legbiztosabban tudnak haladni, — nincs nyugta sem éjjel, sem nappal. Legfelsőbb helyen hiába veszik — igazi germán [makacssággal — még mindig komolyan az ő léghajóit, a német nép ős különösen a firkász- sereg (ahogy a tábornok ur bizonyára mondja) végkép kiábrándult már minden kormányozható léghajóból. S nem szűnik meg folyton gúnyolni a derék »építőmestert«, aki oly szeretettel és odaadással építi meg sorba hatemeletes léghajóit, mindmegannyi — légvárait az ő lassan, de nem is olyan biztosan szárnyaló fantáziájának: Érdemes a maró ötletekből egy-kettőt bemutatni. Az egyik lap azt irta, hogy a biztositó társulrtok ezentúl csakis oly feltétellel hajlandók biztosítani valakinek az életét, ha kötelező nyilatkozatot tesz, hogy nem száll soha Zeppelin léghajóra. Jobb ennél az a javaslat, hogy a Zeppelin-léghajókra fel kell Írni mottóul: »így jutunk a csillagokhoz!« A harmadik pedig azt indítványozza, hogy miután Zeppelin már úgyis kezd kifogyni a betűjelzéseknél az ábécéből, legjobb lesz az ezentúl elkészülő Zeppelin-léghajókat egységesen a sokatmondó »I. Ä.« betűkkel megjelölni. Ez a vicc ugyan vaskos egy kicsit, de épp azért pászol a Zeppelin-léghajókhoz. * Erős képzelődés. Egy francia tudós a képzelődés erejéről tartott előadásában többek közt a következő érdekes példára hivatkozott: A wagrámi ütközetben (1809.) vitézül harcolt I. Napoleon seregében egy Boutibouse nevű közvitéz. Körülötte mindenfelé csonkák, bénák, haldoklók hevertek, csak őt nem érte véletlenül egy golyó sem. Napnyugatkor azonban, midőn ép újra töltötte puskáját, egy ágyúgolyó csapott le lábai között s ő úgy érezte, hogy lábait kikapta alóla az ágyúgolyó s ő előbb lesülyed, majd hanyatt esik. ügy érezte, hogy mindenik lábából elvitt egy jó darabot az ágyúgolyó s épp ezért nem mert helyéről mozdulni, úgy okoskodván, hogy ha csonka lábait a földre szorítja, kisebb lesz a vérvesztessége. így várta a tábori orvost s hogy fájdalmat nem érzett, azt az izmok és idegek zsibbadtságának tulajdonította. Végre éjfél tájba oda jutott egy tábori orvos s igy szólt a guggoló vitézhez : — Hát önt mi lelte, vitéz barátom? — Oh, kedves orvos ur, vigyázva nyúljon hozzám, mert egy ágyúgolyó mindkét lábam elvitte. A doktor nagy vigyázva izről-izre vizsgálgatta a katona lábait, de biz azokat épeknek találta s a vizsgálat végén jól hátbavágta az »elesett« vitézt, igy kiáltva rá : — Föl öcsém, föl I Térj eszedre, semmi bajod, minden tagod megvan ép állapotban 1 Leírhatatlan volt a vitéz öröme, mikor meggyőződött róla, hogy lábai csakugyan épek és sértetlenek. Vizsgálat alá vetvén a rendkívüli képzelődés okát, kiderült, hogy a katona tényleg lesülyedt egy lábnyira, mert az ágyúgolyó ilyen mélyre kikapta alóla a földet, mig a lövés szele hanyatt vágta. így támadt benne az az erős képzelet, hogy a golyó mindkét lábát elvitte.
