Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-02 / 1. szám
8 TÉLI ESTÉK kornak. A boldog ifjúságnak. Szomorúságnak és örömnek. Büszkeségnek és csalódásnak. A nagy asszony éppen úgy várta a fiút, a gyermekeit. Álmodott, hogy késik a voDat. De a vonat mindig megérkezett. És a fiú is . . Ölébe, ajkán, keblén a galambősz nagyasszonynak. Aki úgy áll előtte, mint a Mater Dolorosa. A fájdalmas anya. akinek tenger a bánata. És mégis olyan szelíd a mosolygása. Keresztül tör fájdalmán a boldogság szivárványa . . . És jött egy, a múlt nyár. Gyümölcs érlelő forró nyár. A fiú rohanna, repülne most igazán. Mert hívják. Gyorsan hívják. • • Mily lassan cammog ez a gyorsvonat! mormolja. Pedig csak a maga gondolat villámaihoz méri a sebességet. Lelke szárnyaihoz, amelyek már otthon vannak. De csak a pitvarban. Mert be nem mernek röpülni. Hogy is mernének? A nagyasszony ott fekszik a térítőn. Szépen, kedvesen, mosolyogva. Ilyen lehetett ez az arc, ilyen nyugodt, ilyen üde, és mégis olyan szomorú, mikor első fiát ringatta a bölcsőben. A fiút, aki most e rettenetes, e zuhanó pillanatban . . . mint könytelen, fájdalmában megkövült szobor áll — a koporsó mellett. És érkezik az első halottak estéje. Mikor már agfiu az öregek nélkül él. Milyen árván. És most is megy, siet haza. De az öregek nem várják — otthon. A csendes, a még mindig bontatlan, érintetlen fészekben. Es némán szótlanul fordul ki az üres tűzhelyről. Egy égő könnycseppel. És megy — a telhetőbe. Ott laknak, ott pihennek — az öregek. A jó öregek. Oh, azok a sirok! Akkor fogjátok ti, a kik még öregeitekhez haza-haza jártok; akkor fogjátok csak megtudni, mi hatalma, mi ereje és mi csudája van ezeknek a síroknak. Mikor majd .... ezekhez a sírokhoz utaztok. Mert várnak majd. A temetőben is várnak benneteket Az öregek. Mester. Nagyvilág*. — Apró-hirek a Nagyvilág minden részéből. Az Egyesült Államok egész területén óriási hidegek uralkodtak azelmulthéten. Nyugat-Amerikában hóviharok dühöngtek, a folyókon vastag jégkéreg van. Belgiumban is nagy viharok voltak. A bulgárok áttéréséről Írnak az újságok. A bulgárok ugyanis a róm. kath. egyházzal óhajtanának egyesülni. Az Egyesült-Államok úgynevezett minta szénbányája felrobbant. A rombolás idején 255 bányász volt a mélységben. 23 megmenekült. A többi odaveszett. A Vezúv szokatlan félemletességgel háborog. A nép messze vidékre vándorol a haragos tűzhányótól. Törökországban behozzák a köteles ingyen népoktatást. — Bányaszerencsétlenség történt újra. Párisból jön a hir, hogy a valdonnei bányában gázrobbanás volt. A munkások vad futásban menekültek. Három munkás mégis odaveszett. — Albánia fejedelmet kér. Az ideiglenes kormány táviratban könyörög a nagyhatalmaknak, hogy döntsenek, mert fejedelem nélkül ott békesség sohasem lesz. — Dél-Franoiaországban hatalmas vihar vonult keresztül a múlt héten 24 órán át hóvihar dühöngött. — A Baj na vidékén szomorú szüret Yolt az idén. Némely vidéken a szőlő felé sem mentek. — Sajnos, csak Vilmos, felség! A boroszlói jubileumi kiállításon a cercle (társalgás) alatt Vilmos császárnak bemutatták a Körner-család egyik tagját. Körner Tivadar, a nagy szabadságdalos unokáját. Az uralkodó őrömmel fogott vele kezet és mondta: — Önnek bizonyára szintén Tivadar a keresztneve — Nem, felség, — hangzott a válasz, sajnos, csak Vilmos vagyok. A császár mosolyogva folytatta útját. Matróz: Uram . . . sülyed a hajó ! ! ! Angol: Mi közöm hozzá? Szóljon a kapitánynak. A szerkesztő telefonja. Szövetk. titkár. B. I. A szoc. területén is úgy van, mint sok más területen. Az oroszlánok pusztulnak és a majmok szaporodnak. Babel a hazafiságot nem tagadta meg. 1904-ben világszerte feltűnést keltett egy beszéde, a melyben a hazafiatlansággal vádolt szociálizmusról mondott, amikor kijelentette, hogy fegyvert fog ragadni öregkora ellenére is, ha meg kell védelmezni a német földet. — Ürmény. (Iskolatestvérek.) Ezt a levelöket elteszem emlékbe, részvényeim közé ft. i. a többi levelek közé) ezek fognak nekem kamatozni. Kívánságukat pedig szívesen teljesítem. — Felolvasó. A felolvasónak elemi követelménye, hogy jól olvasson. Persze megtörténik, hogy a felolvasónak nem ment vérébe, mint a magyar mondja, nem aszimilálta a »felolvasás alá vett« anyag, — akkor aztán úgy olvassa fel, mintha arabusul olvasna. —Méhész. — A méhek etetésére alkalmas cukrot a pénzügyminiszter engedélyezett. írjon az Orsz. Magyar Méhész- Egyesületnek. Budapest, IX. Üllői-ut 25. Köztelek. — Kivándorló családja. — Köszönjük az adatokat. Felhasználjuk. Hányadik ön, a ki a boldog, egyetértő, családot siratja“? — Gazda, — Azt az öreg cselédet ajánlani lehet jutalomra. Tessék a főszolgabíróval vagy alispánnal beszélni. Adott alkalommal, vagy áthajtva. — Alkony. — Nem virrad fel. Nem közölhető. Arany középső ut a politikában. Bíró : Én — ha már politizálni kell az arany középutat követem. Ügyvéd: Konzervatív ön, biró ur “? Biró: Oh nem. Azok mindig vissza, hátra felé néznek. Ügyvéd : Talán radikális P Biró: Oh világért sem. Azok csak előre, vagy a mára néznek. Ügyvéd : Nos hát hol van hát ön. Biró: A középén. Ahonnan annak rendje és módja szerint hátra is tekinthetek és eközben előre is nézhetek és nyitott szemmel mehetek. Suszterinasok között. Csiriz Jancsi: Nézd csak Miska milyen kopasz az az úri ember! Szurkos Miska: Biztosan suszterinas volt valamikor, aztán a majsztram kicibálta a haját. Hidegvér. MOBVU JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
