Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)

1913-11-02 / 1. szám

TÉLI ESTÉK 5 is a kényelmes magyarok számára teremtette, mert csak bele kell szedni a kalapba. Kinek ilyen semmire sem használható földdarabja van, megörökíti a nevét, ha betelepíti dióval. És unokái áldani fogják benne a gondos nagyapát. (Jövő számunkban még írni fogunk a diófáról — bővebben.) Gazdasági hírek. Hát a pénz ? Ez Hát még mi reánk ? Egy csöpp a kérdés mered az deren8és> egy kis hanjalhasadás már eírész Eurónára integet A pénz • * • a pénz • • • oh az egesz x.uropara. a pénz most ugyan Uivelkgzött a természetrajzából. Sokáig, kegyetlen sokáig bujdosott, pincé- zett, kegyetlenkedett. De végre neki is ki kell törni — és piacot kérni, ostromolni. A német birodalmi bank javasla­tára már e hét elején leszállították a kamatlábat fél száza­lékkal. Ez a hir elsó sugaracskája a remélhetőleg gyorsab­ban bekövetkező jobb fordulatnak. Aztán egyes bankcso­portok már kacsingatnak, mosolyognak, kinálgatnak. No hát csak mégis nem fogja megtagadhatni a pénz a maga ter­mészetrajzát. Finánc. — 654 százalékos pótadó. Az árvizsujtotta Máramaros népe, mint most kiderült, valósággal nyög az adóteher alatt. A 150—200 százalékos községi pótadó például megszokott dolog, mert van község, amely 350, 430, sőt Alsóbisztra népe 65b százalékos pótadót fizet. A községi pót­adóknak ez a horribilis emelkedése valósággal megdöbben­tette Nyegre László főispánt is. Az 5 utasítására készült most el a községek adózási statisztikája is. amelyet rendelet foly­tán ezután minden évben be kell mutatni a megyegyülésnek is. A statisztika azonban magában véve, sajnos, még nem csökkenti a pótadók százalékszámát. Érdekes rovat. Hajóroncsok kincsei. Mint már röviden megírtuk, a »Marlborough« vitorlást, amely 1890-ben vitorlázott el Uj-Zeeland- ból és azóta nyomtalanul eltűnt, a napokban megtalálták, húsz matróznak a csontvázával együtt. Husrakományából már természe­tesen nem maradt meg semmi, de gyakran rejtenek az ilyen elsü- lyedt hajók gerendázatai értékes kincseket. Egy ismert melbournei cég a minap vásárolta meg 8832 koronáért a francia »Jean Bart« roncsait, mely Dél- Ausztrália mellet siilyedt el. A roncs elárverezésénél sok elsőrendű cég is meg­jelent, de a végén mégis a melbourneiek vették meg. A cé­get eleinte mindenki kinevette, de mikor roncsát kiemel­ték és kiderült, hogy a rakomány érintetlen és a hajó maga kis javítások után 300.000 koronát ér, akkor hamarosan elnémultak a gunyolódók kaczajai. Néhány év előtt egy olaj- festményeket szállító hajó sülyedt el. Az árverésen senki sem akarta az clsülyedt hajót megvenni. Végre egy teljesen részeg matróz, ki véletlenül ott volt, felkínálta érte egész megtakarított vagyonkáját, 3600 koronát. A roncs termé­szetesen az övé lett. Mikor azonban kijózanodott a szegény ördög egészen megrémült, hogy mit is tett részegségében. A munkához mégis hozzálátott, a roncsokat kiemelték, a festmények legnagyobb része csodálatosképpen ép maradt és a matróz 24.000 koronáért adott túl rajtuk. Éppen ilyen szerencsés volt egy singaporei ékszerész, ki ötvenezer koronát adott egy ékszereket szállító hajó ron­csaiért. A rakomány értékét két millióra becsülték és a búvárok hosszas munka után ki is emeltek majdnem egy millió értékű ékkövet. Sok hajóroncsot egészen könnyű lenne kiemelni, de a kockázatot senki sem válalja el, mert lehet, hogy a rakomány vagy teljesen megromlott vagy eltűnt. Háziasszony. Hogyan készítsünk jó teát ? 1. Azon fazékban vagy ibrikben, amelyben a tea vizét forraljuk, soha ne főzzünk egyebet. Vala­mint ne födjük be oly fedővel, melyet más fazék­hoz használunk. 2. A teáskanna meleg legyen és először csak egy kevés forró vizet öntsünk a benne levő teára. 3. Mikor a kevés forró víztől megdagadtak és kinyíltak a levelek, akkor öntsük rá a többi forró vizet. Hagyjuk rajta két-három percig, azlán szűr­jük le és borítsuk rá a teamelegitőt, hogy ki ne hüljön. 4. Csak jóminőségü teát vegyünk, mert az ol­csó fajtából a sok sem ad olyan aromát, mint a jó fajtából a kevés. (Keveset, de jót.) 5. Felesleges a teát mindenféle mellék Ízzel fűszerezni, mint például vaníliás rum, vagy citrom v. naranccsal. Igazi jő teát az iszik, aki kevés cu­korral és tejjel vagy tejszínnel élvezi. 6. Legolcsóbb, legegészségesebb és legjobb élve­zeti szer a tea. Az oroszoknak és japánoknak vala­mint a kínaiaknak az a mindennapi itala, Oroszország­ban télen minden vasúti állomáson forró vízzel telt üstök állanak és minden utasnak szamovár van a podgyászban, amelyben minduntalan forrázhatja a teáját. * A nők gazdasági kiképzése a női gazda­sági és háztartási tanfolyamok szervezésével kap­csolatban, nagy erővel folyik. A földmivelésügyi mi­niszter támogatásával újabban Karcagon, Aradon, Késmárkon, Marosvásárhelyen, Mohácson, Sopronban, Besztercebányán és Sátoraljaújhelyen voltak ilyen tanfolyamok s még ez évben Szeleszen, Szabadbá- rándon, Németbolyban, Cibakházán, Tenkén, Leib- nicen és Désen lesznek 5—8 hetes női gazdasági és háztartási tanfolyamok. Közmondások-tára. Elég az ember, de kevés a magyar l No már az igaz, hogy nem tudom, mikor kelet­kezett a közmondás. Mely időben, mely világban ? Csak annyit mondhatok, hogu soha se szólhatott találóbban a példabeszéd időre, mint a mostanira la, melyben tudniillik mi élünk. Elég, talán sok is az ember ugyanis a mi édes hazánkban, de kevés a magyar! ügy vagyon! Hazánk lakossága szerfölött megszaporodott. Egy- egy népszámlálás után büszkén mutatnak reá a pápa­szemes tudós urak, hogy hát mennyi emberrel sza­porodott az ország, a városok, a községek. És e közt mily sok a magyar! Hát én már csak a derék közmondásnak adok igazat. Elég biz az ember, de kevés a magyar! Nevető fej fa. Itt nyugszik egy csizmadia, És annak a keresztfia. S keresztfiának a fia. Mind a három csizmadia.

Next

/
Thumbnails
Contents