Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-02 / 1. szám
2 TÉLI ESTÉK születetnek napkeltekor. Hogy nyugtával — eltűnjenek. A komoly, a produktiv vagy mondjuk cselekvő, termelő takarékosság foglalja el kormányzatban, társadalomban és tűzhelyeteken a maga bensőséges helyét és munkájátSzabadítsuk fel ezen tőkéket, a miket csak nem rég a kornak követelései folytán, sokszor hiúságból, a bekövetkező szükség esetére mosolyogva helyeztünk el. És áldozatok árán fektettük be. Minden családban tanultak főzni, sütni háztartást vezetni. Minden tűzhelyeken ismerik a szárnyas jószágok tartásának módszerét. Minden leány oly bőségesen tanult háztartást, gazdasszonykodást. A fényes vizsgálatokra sok-sok könyvből. Sok-sok lázas vizsgálatokra- Horgolást, fehérnemű varrást. Ki tudja megmondani, hogy mindenre. De mi mindent! Itt az ideje, hogy ezek a szendergő, lekötött tőkék, értékek felszabaduljanak és a cselekvő takarékosságban érvényesüljenek. Régi, komoly munkát ismerő és gyakorló háziasszonyokra van szüksége ennek a mostani életnek. A kik ismerik azt a nagy titkot, hogy-mikép lehet kevésből jót, élvezhetőt teremteni. Leányokra, a kik személyiségükben lelkűkben hordozzák a kedvességet és meghódítás titkát. Es nem az adósságokat csináló fényűzésben. Gondos, otthonát szerető, okos, jó asszonyokra van szükség. A kik a család békéjét, a férfi nyugalmát többre becsülik, mint az élet zaját — és a nyilvánosság kacér ledérségét. Férfiakra van szükség, a kiket meghódítson az otthon szeretetének, a nő szeretetreméltó áldozatainak gondolata és meglátása. A kik érezzék a fele segítségnek benső értékeit. Es ismerjék a gyöngéd női szívnek áldásait, okosságát, verejtéket törlő és életkedvet fakasztó kezeinek csodásságát. A régi gyógyszer a takarékosság, a lehetőségek megérzésének és meglátásának, gyakorlásának tudománya igy lesz újra igaz értékké, balzsammá. Visszaszerzi az életkedvet. A lélekjelenlétet az esélyek hullámaiban. Családok, városok, községek részére. Oh a régi gyógyszer, ha igaz és őszinte, ma sem vesztette el — erejét. __ _ __ __________Me»ter. A Han gya. Gabona-ügynök: Miért vagy agy elkeseredve ? Hát kitől kell neked félned, mi9 Szatócs (dühösen): Lepje meg a te geseftedet a Hangya. Csak ezt kivánuk neked. Biró uram — Már egy bizonyos. Hogy hát voltaképpen öreg baj, ha az emberek csavargásra, mankátlanságra adják magukat. De nagyobb gond és baj, ha az emberek dolgozni akarnak és — nincs munka. Ez az ősz, ez az áldott ősz sokat segített. De azért csak nézzünk szét, hogy munka, foglalatosság legyék télire is — amiből garas gyün a házho’. Ez a’ veleje. — A régiek, ha nem volt munka, teremtetlek. Miér’ mer’ nem tudtak élni munka nélkül. Egy percig se’ la. Most az a baj, hogy mindenki azon töri a fejét, hogy hát hogy kelljen mentői kevesebb munkával és mentői több jövedelemmel megélni. Sok munkabér, kevés dolog. Persze, persze ilyen korszakba’ nehéz olyanmunkákatelőkanya- ritani, hogg ne fájjon tőle az ember dereka, de hízzék a bugyelárisa. Abbion. Jó biztatás. Egy faluban tűz ütvén ki, a falubeli bíró ezen szavakkal biztatá a népet: „aki oltani segít, kap öt forintot, aki pedig nem, az huszonötöt!“ Életkép. Kecskés ur — a szabó: Kérem alássan ... Tökéletesen el kell pusztulni a mai világban. Tessék elhinni. Számlám van, akár papirkereskedést nyithatok belőle, De fizetni senki sem fizet. Most is tessék csak hallgatni,ehogy jártam . , . (Hallgatás. Szünet.) Kecskés ur — a szabó: Most már magam viszem fel nagyságos Részvény urnák ezt a számlát. Lehetetlenség, hogy neki pénze ne legyen. (Hallgatás. Szünet.) Kecskés ur: Megyek is. sTalán csak fel kelt már ebben a nehéz világban. (Egy fél óra múlva újra találkoznak Kecskés úrral, a szabóval.) Rettenetes feldúlt arccal, ökölbe szorított kezekkel. Részvéttel szólítom hát meg. Én. Nos? Széna? Szalma? Kecskés a szabó: Legalább zsupp volna. Képzelje az ágyban találtam Részvény nagyságos urat. Ah — ön az Kecskési ? A számlát hozta? — Igenis kérem alássan — mondottam . . . Rettenetes helyzetben vagyok. Egy kis pénz . . . — Pénz? ugrott fel ágyából. Aztán egyszerre olyan nyugodt lett, mint az — aludtej. — Pénz . .. pénz ... mormolta maga elé. No hát nyissa ki azt a szekrényt. Lábujj hegyen mentem a szekrényhez. Kinyitottam a legfelső fiókot. Nem azt! A másikat. Azt is kihúztam. — No hát mit lát abban a fiókban? Egy csomó papirost — mondok. — No látja Kecskés Az ott mind részvény. Aztán hirtelen kérdezi: — Magának is van részvénye Kecskés ur? Sóhajtva mondtam: Bizony van. — No hát akkor várjunk szép türelmesen. Hallgassunk, igen és várjunk mutyiba, mert most a tűnődései.
