Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)

1913-02-23 / 17. szám

6

TELI ESTÉK

vehetik többé át, miután az elfoglalt területek műveléséhez minden emberi kézre szükség van s a bolgár hatóságok vissza sem fogják őket engedni.

— Százegy évig Aradon Aradról Írják:

Hoffmann Dánielné aradi iparosasszony százegy éves korában meghalt. Az öreg asszony egész életében nem mozdult ki Aradról.

— 100 éves asszony halála. Dunaföldváron meghalt özv. Weisz Bernátné a község legidősebb asszonya, aki épen 100 évig élt és élte utolsó napjáig megtartotta emlékezőtehetségét, 5 gyermeke közül a legidősebb 75 éves és temetésén gyermekein kívül 22 unokája és 31 dédunokája vett részt.

— A tanító szerencséje. Borpataktelep gö- rög-katolihus tanítója, Pokol Elek, tudvalévőén évekkel ezelőtt hirtelen dúsgazdag ember lett. A Nagybányához közel fekvő bányájában, amelynek megmunkálását már épen abba akarta hagyni, gazdag aranytellérre bukkantak. Most azt Írják nekünk, hogy Pokol Elek bányáját a kincstár nyolcszázezer koronáért megvette és már a szerződés is alá van Írva.

— A hat ujju gyermek. Karánsebesről írják : Ohata községben Stan Mikila nándorhegyi vasgyári munkás nejének a múlt héten gyermeke született, a kink mindkét kezén és lábán hat-hal ujja van. A gyermek különben ép és egészséges.

— Pusztulás a Balaton partján. Múlt héten egyik reggel rettenetes pusztulásra ébredt a somogyi Balatonpart lakossága. Az idén erős volt a Balaton jege és az egész lavat átlag huszonöt—harminc centiméter vastag jégpáncél borította. Az óriás jégmezőt hatalmas szélvihar megbontotta s a hullámok az egész jégpáncélt a somogyi part felé terelték tiz-tizenöt négyszögméteres, sőt még nagyobb, több tonna súlyú táblákban. A jégtáblák egymás tetejébe torlódva, vágódtak a parthoz, hatalmas jégtorlaszokat alkotva, megbontva és feltúrva a tetemes költséggel és fáradtsággal rendezett partműveket, pozdorjává zúzva a parton levő fürdőházakat és gyökerestől a magasba emelve a parti fákat. A rettenetes jégtorlódás borzasztó károkat okozott, amelyeket első pillantásra is több százezer koronára kell becsülni.

— Szemtanúja voltam — Írja egy odavaló ember — a jégindulásnak. A parton álltam és a szél majdnem lesodort lábaimról. Néztem a torlódó jeget. Egyszerre mintha középen kettévált volna a Balaton és recsegve-ropogva a part felé indult az egész jégmező. A vastag jégtáblák a nagy nyomás alatt belefuródtak a partba, magasba emelték a védöműveket, a fürdőházakat, a lugasokat gyufaskatulyák módjára döntötték össze és temették maguk alá. A fák gyökereikkel állnak égnek a jégtorlaszok tetején. Ameddig a szem ellát, mindenütt tiz-tizenkét méter magas jégtorlasz emelkedik. A szélvihar tovább dühöng, újabb pusztítással fenyegetve a somogyi partot.

Hagyvilág*.

— A háború. A háborúról még mindig így kezdik a nótát a nagy napilapok:

»Feszültség a Balkánon.«

»Komoly bonyodalmak a Balkánon.«

A, múltkori török győzelmek meg sem mozdították a helyzetet. Sőt most a bolgárok hirdetik, hogy maguk a törökök bevallják itt-ott kudarcukat. Drinápolyt bombázták, bombázzák, de eredmény nélkül, ügy látszik a Balkánon már nem hisznek a békében. De miben hisznek hát? Egy nagy európai háborúban, a melyben ők szépen elhelyezkednek. Hát a nagy hatalmaknak csak nem szaladt el az eszük, akár az egyik, akár a másik szövetséges nagyhatalmaknak, hogy egy pár városért, egy-egy semmitmondó területért összekavarja nem csak Európát, de tüzet dobjon Ázsiába is A hatalmak különben mindig együttesen lépnek fel... de úgy látszik eredménytelenül. Konstantinápolyban ismét nagy tűzvész pusztított. Most már a bolgár román ellentétek is kiélesedtek. A románok sürgetik ugyanis a végleges rendezési.

— Apró hírek. A dán királyi pár első látogatásra Berlinbe érkezik. A királyi párt nagy ünnepségekkel fogadják. — A román trónörökös a napokban Budapesten tartózkodott. — Az Eciyesült-Államokban törvényjavaslatot fogadtak el, melynek értelmében az analfabétákat, az irni- olvasni nem tudók bevándorlókat nem engedik be — Amerikába.

Olvasókör.

A pillangóhegy.

Irta : JAKLOVICS GYÖRGY.

II.

Lön pedig ama napon nagy vigasság a tisza- ujlaki plébánián. Összehivattak a szomszédok és prágai gombóc mellett tanácsot tártának egymás között. A tiszaujlaki rk. egyház szelidlelkü kántora volt az előadó. Csodálatos éleslátással és az érvek művészi csoportosításával kimutatta, hogy ha a főtisztelendő ur szüretelni akar, akkor elsősorban be kell ültetni a fundust »nemes alanyokkal«. Álmél- kodva hallgatták a kántor bölcs tanácsát, miközben valaki elszólta magát, hogy »úgy beszél, mintha Aristoteles ablakán nézett volna ki és Seneca kez- tyüjében lakott volna«. A rosszmájú közbeszóló rendreutasittatott, de a kántor javaslatát és tanácsát elfogadták, sőt elhatározták, hogy villa is lesz a lankában, a villa alatt pince, a pincén simléder és ők is tesznek homlokukra simlédert, mikor öreg korukban, a pincegádorban csibukszó mellett fogják dicsérni a hegy levét. Valaki pedig citálván a szent- irásból, mondá : »Dehát honnan veszünk pénzt mindezekhez ?«

Kinos hallgatás volt a felelet s látni lehetett, hogy mindenki lelkén van valami, min kólóivá ül a méla gond. Megkotlósodtak. Egy sem tudott okosat költeni. Csak a főtisztelendő urat nem hagyta el a reménység, bár észrevehette akárki, hogy jöttében, mentében, erősen töpreng valamin. Észrevette az öreg Steinberger is, vagy talán tudott is róla, hogy a főtisztelendő ur szőlőt kapott »emlékbe«, elég az hozzá, hogy egyszer megkérdezte a főtisztelendő urat, hogy mi bántja lelkét.

— Jaj! ne is tessék kérdezni, — úgymond a főtisztelendő ur — már minden hajamat leveszi fejemről a gond. Keserves élet! Csak úgy teng-leng az ember ebbe’ a drága világba’ libeg, mint a tök a vizen s hozzá még, csak tessék elképzelni, egy szőlőt kaptam »emlékbe« mostanában, s a kántor azt mondja, hogy azt be is kell ültetni, mert másképen terem. Hát ugyan, mit tetszik hozzá szólani?

— Hát persze, hogy nem terem — mondá nevetve az öreg zsidó — hacsak nem tövist és burjánt, arról pedig még Noé sem szedett szőlőt.

— Dehát miből ültessem be, mikor szegény vagyok, mint Jób?

— Sohse’ aggódjék Főtisztelendő ur, majd csak lesz valahogy.

— Jól tetszik mondani. Túlságosan nem is aggódom, mert tudom, hogy jó az Isten, akkor is segít, mikor nem is sejtjük, meg aztán jó emberek is vannak még.

Czélzat volt, de talált is ez utóbbi megjegyzés, mert az öreg zsidó a következő alkalommal saját kocsiján szállította tetthelyre, százankint összekötözve, a szükséges gyökeres oltásokat »emlékbe«. Most már csak karó kellett. Azt meg egy jómódú és jószivü özvegyasszony szállította saját erdőcskéjéből ugyancsak »emlékbe«. Annak a neve is meg lett örökítve a Nagykönyvben. A villa és pince építése elhalasz- tatott. Egyelőre csak egy filegoria épült kiselejtezett