Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)

1913-02-23 / 17. szám

TÉLI ESTÉK

3

esetlensége. íme, a szegény, jó, ártatlan anyóka is citációkat kapott a szolgabiróhoz. Mert ő épen jelen volt, mikor Nyelvesné meg Darázsné élbe mentek. Hát most szóljon az igazság mellett.

Mikor a kisbiró a citációt meghozta, az anyóka amúgy is rossz szeme világa teljesen elborult.

— Sose voltam a falu-házán, fuldokolta keservesen. Öreg napjaimra tesznek csúffá.

Aztán rendre elgondolta, hogy mi baja lehet vele a szolgabiró urnák? Mikor már csak a teste van e földön, a lelke pedig a túlvilágba jár. Aztán sírásra fogta a dolgot.

— Hogy fogok én találkozni a másik világon az emberrel, már mint — a férjeurával. Kikaparja a szemem, ha megtudja, hogy faluházára kerültem.

Nagy titokba is tartotta az öreg nanó az egész dolgot. Nem mondta el baját-ügyét senkinek, csak annak a jó Istennek, a ki a sziveket vizsgálja. Járta is a templomot és olyan buzgón imádkozott, mint az ártatlan gyermek, a ki első imáit rebegi.

*- * *

A faluházában vagyunk. Alig pitymallott, az öreg nanót. már ott találjuk. A szolgabiró ur talán éppen most fordul a másik oldalra.

Megérkezett a két szomszédasszony is. Alig várták a pillanatot, hogy az öreg nanóval beszélhessenek.

De nem merték megszólítani. Féltek tőle. Hiszen az öreg nanó úgy állott előttük, mint valami szent asszony.

Végre megérkezett a szolgabiró ur is.

Olyan szépen, kegyesen beszélt a szolgabiró az öreg nanónak. Nem is feledte el koporsójának zártáig.

— Néni lelkem, szólott a biró, én jól tudom, hogy kend istenfélő. Hát mondja meg igaz valójában, kié hát voltaképen az a tyuk ?

— Tekintetes szolgabiró ur — szólott az anyóka szörnyen meglepetve, én a falu házán törvény előtt sohasem voltam. Hetven éve, hogy élek, de itt nem voltam, mert mindig a tisztességet kerestem.

Darázsné és Nyelvesné úgy ősszenéztek erre a szóbeszédre, mint mikor egyszerre két villanyszikra össze találkozik. Majd megpukkadnak szégyenletükben.

Nyelvesné azonnal előrukkolt, hogy ő bizony eláll a pertől; nem is akarta, de Darázsné vitte a dolgot eddig.

— Nem igaz, szólott vissza Darázsné, mert Nyelvesné adta be a faluházára.

— Tehát egyikük sem akart idehuzakodni, szólott mosolyogva a szolgabiró ur.

— Persze, hogy nem.

— No akkor szent legyen hát a béke.

Bölcs megoldás.

Bevetették a földet P . . . n. Aztán kihivták a községi bírót a mezőre, hogy nézze meg a vetést.

— Szép, szép, — mondogatja a biró megelégedetten a vetés szélén.

— De, — biztaták — menjen beljebb és ott is nézze meg.

— Már hogy tenném ? Talán csak nem taposom ösz- sze a vetést!

— Oh azon nagyon könnyű segíteni.

Erre aztán négyen a vállukra vették a bírót és úgy vitték be a vetésbe .. .

Az idei naptár.

Jelen esztendő, amelyről két hónapot pár nap múlva lemorzsolunk, egész sereg olyan sajátosságot hoz magával, ami a XX. században nem fordul elé többé.

Ezek a sajátságok összefüggenek az idei husvétnak rendkívül korai terminusával. Az idén március 23.-án lesz husvét, tehát csaknem a lehető legkorábbi dátumra esik, ami 1856 óta nem fordult elő.

Ismeretes, hogy husvétot mindig az első tavaszi teliholdat követő első vasárnapra tűzik. Ha azonban tavasz kezdete telihold és vasárnap egybeesik, akkor husvét ünnepe a kővetkező vasárnapon lesz. Következik ebből, hogy husvétot legkorábban március 22.-én és legkésőbben április 25.-én kell ünnepelni. E legkésőbbi terminusra legutóbb 1886-ban esett és legelőbb 1913-ban ismétlődik meg. A legkorábbi terminusra március 22-ére 1761-ben és 1818-ban esett husvét, ami a huszadik században többé nem is fordulhat elő.

Mint mostan március 23.-ára, legkorábban 2003-ban esik husvét, ha ugyan addig nem jelölnek meg meghatározott napot, ennek a bolygó ünnepnek.

A husvét korai terminusának az a természetes következménye, hogy korábbra esik minden bolygó ünnep. így nagypéntek a tavasz kezdetének napjára, március 21-re esik, áldozócsütörtök május elsején lesz, pünkösd május 11-én.

Gazdák világfa.

A zöldségtermelésről.

A zöldség egyike a legfontosabb háztartási, élelmezési cikkeinknek. Fontos, mert olcsó és elég jóltápláló eledel, de főként egészségi szempontból megbecsülhetetlen, különösen bő-vérü szélhüdésre hajlandó embereknek úgyszólván egyedüli táperős élelmicikke.

Hogy gazdasági szempontból mily fontos és jövedelmező: azt eléggé megmutatja hazánk egyik másik városa. Kecskemét az ugorkából, Makó a hagymából százezreket vesz be évente.

Merjük állítani, hogy egy gondos háziasszony az ő jól művelt konyhakertjéből izletesebb eledelekkel képes ellátni családját, mint más a telt kamarából, meg a baromfiéiból.

És mégis azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy a zöldségtermelés a legelhanyagoltabb gazdasági ág nálunk. Dacára annak, hogy hazánk talaja és éghajlati viszonyai igen kedvezőek a konyhakertészetre. A földmives nép nem törődik a zöldségtermeléssel.

Azt mondják a magyar földmives emberről, hogy nyáron át is úgy él, mintha telelne. Nyáron is sertéshús, szalonna, turóscsusza a tápláléka. Ettől bírhatja is a dolgot, mig a káposztaleves és kalarábé vastagételtől alig. Ez az oka annak, hogy földmives népűnk házi kertjébe a konyhakertészet még mindig egy pár század előtti időt mutat.

A konyhakertészet hazánkban a 80-as években kezdett fejlődésnek indulni, midőn az élelmes bulgár kertészek ezt okszerűen kezdték űzni. Tagadhatatlan, hogy jól hatott a konyhakertészet fellendülésére a földmivelési kormány különféle intézményei közt a gazdasági ismétlő iskola felállítása s a leánytanulóknak a konyhakertészetben való elméleti és gyakorlati oktatása.

Hogy a zöldségtermelés mily jövedelmező, azt egy kis számítással könnyen megtudjuk. Egy katasz- trális hold föld évi terméshozama pl. murokból vagy petrezselyemből 4800 korona is lehet.