Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-02-23 / 17. szám
4 TÉLI ESTÉK Láthatjuk tehát mennyire érdemes a konyhakertészettel foglalkozni; azt mentői jobban felkarolni és fejleszteni. Ilyenkor, télmulta felé alig várjuk, hogy áttérhessünk a téli tápszerekről a korai zölségfélék élvezetére. Mily jól esik aztán, ha egy kis zöld paszulyt, retket stb. korán élvezhetünk. Ezt pedig csak meleg- ágyi kertészettel érhetjük el. Ezzel szereznénk még bő hasznot magunknak. Néhány nagy kertész űzi a melegágyi termelést és pedig nem megvetendő haszonnal. Kis termelőinknek mennyivel kevesebbe kerülne ez, mivel ami ehez a legjobb kellék, a trágyát könnyen nyerik jószágaik után. Lényeges dolog a konyhakertészetnél, hogy ne várjuk, mig a szabadban, kertben és mezőn terem a zöldpaszuly stb., mikor egyszerre érik, egyszerre bocsátható a piacra, mert az kár a termelőnek s a fogyasztóra nézve sem gazdaságos, mert addig drágább téli eleséggel kell élnie. * Mintalegelő Szatmárvármegyében. A föld- mivelésügyi minisztérium a nagykárolyi svábrészi és nagyutcai birtokosságnak csikólegelő berendezésére jelentékeny állami segítséget utalt ki. A minisztérium támogatásával létesített két legelő oly mintaszerűen van berendezve, hogy a legelőjavitással elfoglalt községeknek ajánlják azok megtekintését. Anyagi segítségben részesítette ezenkívül a földmivelésügyi kormány Piskárkos községet és Nagykároly város hajduváros részi birtokosságát apaistállók létesítése körül, majd a lótenyésztés és baromfitenyésztés fellendítése érdekében Erdőd, Vitka, Fehérgyarmat és Szaniszló községek tanyészbaromfiakat, több község meg mezőhegyesi mén lovakat kapott, hogy lóállományát feljavíthassa. Nagygéc községnek pedig pénzbeli segítséget adott a földmivelésügyi miniszter 1 egelőjavitás céljaira. Nemzetiszinü lakodalom. A. Nemzetszinü esküvőn voltam ma. B. Ugyan *? A. No igen. A menyasszony a piros volt, mint a pipacs ; a vőlegény fehér, mint a fal; az örömapa pedig, a mikor a hozományt kellett kifizetni zöld volt mint az ugorka. Háziasszony. A gyertyaceeppek eltávolítása. Általános szokás a gyertyacseppeket a ruhából úgy kivenni, hogy azokat, itatópapirral lebontják és tüzes vasalóval addig vasalják, mígnem tisztának látszik. Pedig ha a ruhát por éri, újra látszik a folt, a mely kefélés által sem múlik el. Legjobb szárazon kezeinkkel kidörzsölni a gyertyacseppeket (és nem felolvasztani azokat,) közben kefélni, és a mi csekély homályos folt visszamaradt, azt borszesszel, melybe egy darab flanelt mártunk, tisztítjuk ki. A szappanos viz hatása a virágra. A szappanos viz virágnak és általában növények locsolására nem ajánlatos, mert semmiféle növényi táplálékot nem tartalmaz, sőt ha a viz nagyobb mértékben szappanos, lúgos, maró hatásánál fogva ártalmas is lehet. Használható azonban az olyan mosdó, vagy fürdővíz, a melyben csak kevés szappan van föloldva: de ennél is óvakodni kell, hogy kényes növény ne kapjon sokat ebből a vízből. Xsmeretek-tára. Felolvasások, előadások. Végre valahára jő díváiról is Írhatunk. Mert valójában divattá lett ma a felolvasások, szabadelőadások sorozata. És divattá lettek, hogy az estélyeket, még a bálokat is egy kis szellemi felbuzdulás, érdeklődés, sőt tanulni vágyást kecsegtető sorozatával kezdik meg. Vannak aztán egész időszakra szóló, rendszeres előadások, szakfelolvasások kereskedők, iparosok és gazdálkodók, földmivesek részére valók. Hát ez a jelenség bizony jó divat. Helyes divat. És éppen azért reménykedő és féltő gonddal vagyunk rajta, hogy a közművelődésnek ez a hatalmas neki buzdulása egészen helyes, a célnak megfelelő és tiszta áldásos eredményt hozó iráuyba fejlődjék. És ott a hol elhajlások vannak visszaterelődjék. Mert, hogy ezek az előadások, felolvasások ne csak olyan futó divatsorba menjenek, mint egy-egy fellobant lelkesedés — arra nagyon, de nagyon lelkiismeretes gondot kell fordítani. Elsősorban maguknak az előadóknak, felolvasóknak. Mindenek előtt maguk a felolvasók válasszák meg tárgyukat a célnak, a közművelődés, a közgazdaság, a szellemi irodalmi élettel, de sőt a mindennapi élettel kapcsolatosan. A tudomány csak úgy lesz értékes, ha annak vívmányai, igaz és nem fél vívmányai — az életbe, az élet áldására a közbe, a nép leikébe, szivébe ömölhetik. A tudósnak lehetnek nagy bankói. Lehetnek nagy aranyai tudományában. De ha azt nem tudja a köz, az élet, a nép részére apró pénzzé váltani: az ő tudománya akár ott maradhat a tudós koponyájában vagy a szobájában. Bizony szobatudósnak marad ő egész életében. A tudomány, az ismeretek népszerűsítése nem azt kívánja továbbá, hogy a tudósok, tanárok és a kik egyszóval a tudománnyal foglalkoznak, mondjuk nem azt kívánja, hogy a tudós a maga olvasottságát, tudományát, eszének fényét fitogtassa. A tudósnak mindig meg kell gondolnia kinek és mi célból beszél. Le kell szállani az átlag színvonalra, arra a fokra, a melyen közönsége van. És pedig azért kell leszállania, hogy a hallgatóságot felemelje. De nem emelheti fel egyszerre. Lassan, fokozatosan — teheti ezt csak. Az ő hivatása, hogy tanítson. De nem úgy ám, mint az iskolában. A gyermek és felnőtt ember lelke egyforma. De mig amazé csak ébred, a felnőtté már felébredt. Csak az a baj, hogy tapasztalatai bár elég gazdagok, de nem mindig öntudatosan biztosak és helyesek. Az ok és okozati összefüggéseket nem ismeri vagy rosszul ismeri. És mégis abban a hitben van, hogy jól és talán nagyon is ismeri. A felolvasónak tehát tisztában kell lenni azzal, hogy felnőtteket tanít, kik már a hasznossági tekintetet is számba veszik, kik már az életrevalóságot fürkészik. A kiknek tehát ezen irányon keresztül kell értelméhez, szivéhez és bizony sokszor makacs akaratához jutni. Nem szabad jó lélekkel és lelkiismeretlenséggel a közönség, a nép közé dobni olyan tanításokat, a miket még ki nem forrasztott a tudomány maga sem. És miknek helyessége felől nincs meggyőződve az emberi elme. Az önludósok, az utánzók, a papa- gály tudósok csak megzavarják a közönség helyes világnézetét és nem világosítják meg és nem is nyugtatják meg lelkét. Az üres, léha, mitsem mondó felolvasások, előadások csalódásba ejtik a közönséget. Vagy esetleg a viszketeg fülre tesznek múló
