Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-02-16 / 16. szám
TÉLI ESTÉK 3 És elértek. Beértek. Hosszú utón. Nehéz utón a városba. De mit látnak szemeik. Nagy, széles bolyongások közt, mit látnak... Kit látnak. Katona uramat. A mint egy városi fonnyadt virággal beszélget. Tréfál. Nevelnek. Vinnyognak A vad virág sápad. Szeme előtt homályos köd. Nem veszi észre a katonauram szép, legénytermetére öntött dolmányát, vágós, emberesedett baj’szát. Csak a leányt. Csak a nevetését hallja, a merész nézését látja... Látása, nézése közt egyszer-csak, pillanat alatt fényes öltözetű tiszt halad feléjük. A katona-uram felé. A városi leány szökik. A katona-uram összeszedi magát. És uramfia! ügy áll ott, mintha egy pillanat alatt nyársat fölöstökölt volna. Mint egy cövek, amelyiket a földbe vertek. Mintha dróton rántották volna haptákba. A feje fel. A keze le. A dereka, mint a fa törzse. Aztán villanásra az arcához kapja a kezét. Ott tartja, mintha ráragadna. Sokáig tartja. A szemével a tiszt- urra vág. Vág... vág... mig csak az a fényes ruhájú tiszt el nem tűnik előle. A vadvirág el nem tudja képzelni, mikép lehet húsnak, vérnek, léleknek igy, egyszerre, pillanatra mozdulatlan szoborrá válnia. Akár ott az utszélen a szent Nepomuki szobor, aki mind ott mered, egyformaságban, örökös mozdulatlanságban. — ’des anyám, mi történt e szent pillanatban katona urammal? — Hapták! Hapták, jányom. Azt kiáltotta neki a tiszt ur: — Hapták, hapták katona — uram! A vadvirág mélységesen elgondolkozott, ügy leszállóit a leikébe a gondolat, érzés, mint a búvár a tenger fenekébe. És, amint fordultak, fordulnak, szembe jön velük katona-uram. Elhalványul. Elpirul. És szinte feledve utcát, népet, tisztet . . . kitárja a két karjait, hogy átölelje, leikébe olvassza a vadvirág lelkét, egész lényét. A vadvirág meg, a csattanóban, haragjában pirosló vadrózsa: oda kiált katona-uramnak: —- Hapták ! Bodnár Gáspár. Amiért kár adót fizetni: A községháza előtt vasárnap délben nagy csoportban állnak gubásatyafiak: politizálnak, vitatják az ország gond- ját-baját; majd a termésről kerekedik szó, aztán rátérnek a leghálásabb témájukra, az adózásukra. Egyik őszbevegyült bajuszu földmives fohászkodik neki először: — Tudják ken’tek az adó nyom bennünket, leginkább. Telekadó, kövezetadó, községi adó, útadó és üsse meg a kó, ez bánt a legjobban ... fejadó is van ... A fiatal iskolázott legény közbeszólt itt: — Miért haragszik bátyámuram épen a fejadóra? — Hogyne Haragudnék, mikor azt is megadóztatják, aminek semmi hasznát nem veszi az ember!... — volt az öreg válasza. Káromkodott. Egy fináncnak a kis fia sírva fakadt a kapuba, Atyja kirohan és fakgatja a kis fiút: mi baj a vau? — Pista: (a szomszéd fia volt) Káromkodott. — Mit mondott? — sürgeti az apa. — Bhm. Bhm. ... azt mondta, hogy apa.j. finánc! Gazdák világfa. Tejelő tehenek takarmányozása. A tejgazdaság csak jó tejelő tehenekkel lesz jövedelmező, melyek évenkint legalább 2500—3000 liter tejet termelnek. A jó tejelő állat külsejéről is felismerhető, mert magán viseli tejelő képességének jeleit. A jó tejelő tehén száraz, körvonalozott feje nőjellegü, szarva csontozata, nyaka finom, farka vékony, farkbojtja finom szőrű, bőre vékony, finom, könnyen ráncolható és simuló, finom fedőszőrrel borított. Tőgye nagy, mirigyes állományú és kifejés előtt duzzadt, köbalaku, fejés után pedig ráncosán összeesik. A tőgy előtti tejerek vastagok és szétágazódá- suknál nagy tejgödröket alkotnak. Jellemző még durva bánásmódra igen érzékeny csendes vérmérséklete. A tej kiválasztást takarmányozással tetszés szerint nem fokozhatjuk, mert ha lúlbőven tápláljuk az állatot, nem ad több tejet, hanem hízásnak indul, már pedig a hízás nem kedvező a tej elválasztásra. Viszont a silány takarmányozás is a tejtermelés rovására esik, bár első időben a silányon tartott tehén még jól tejelhet, ha van szervezetében tartalék tápanyag, melyet a tej kiválasztásakor feldolgozhat, de mivel azt hamar elfogyasztja, rohamosan lesoványodik és gyorsan elapad. A takarmányozás akkor lesz helyes és gazdaságos, ha mindenik tehenet úgy takarmányozzuk a hogy tejel. Több tehénnél az egyénenként való takarmányozás úgy lesz legkönnyebben keresztül vihető, hogy az alaptakarmányt, pl. a szálastakarmányokat és a répát mindegyik tehénnek egyenlő mennyiségben adjuk, az abraktakarmányokból pedig a jobb tejelő többet, a gyengén tejelő kevesebbet kap. A gazdaságban termelt takarmányok és a legkönnyebben beszerezhető abrakfélék felhasználásával álljon itt egy példa egy jobb és egy gyengén tejelő tehén takarmányozására: A jobb tejelő, 500 kg. súlyú tehénnek, ha naponként 1 ' liter tejet termel szükséges lesz egy napra 8 kg széna, 4 kg polyva, 25 kg répa, mint alaptakarmány és 3 kg korpa, 1 kg olajpogácsa Emellett hosszú ideig jól tejel és testsúlya is változatlan marad. A gyengén tejelő tehénnél, a melyik 5 liter tejet ad, ezen takarmányozás már hízást eredményezne, ennek ha az alaptakarmányt változatlanul hagyjuk elég lesz naponként 2 kg korpa, mert ezzel már megkapja az 5 liter tej kiválasztásához szükséges táplálékot. Nyáron zöldtakarmányon és legelőn a tehenek takarmányozása kevesebb gondot okoz. Elegendő zöld lucerna vagy lóhere mellett, vagy ha a tehenek jó legelőre járnak, abrakot csak a kiválóan jó tejelők igényelnek. A legelő amellett, hogy jól táplálja a teheneket még a tej minőségére is előnyös befolyással van. Máté László a szatmári kir. kath. tanítóképző gazdasági tanára.
