Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-02-09 / 15. szám
8 TÉLI ESTÉK — Ur Isten! sóhajtotta. Mintha valami mélységből szakadna ki sóhajtása. A kutnál ugyanis női alak üt szemébe. Ruhát sujkol. Szoknyája fel van kötve.'Fehér lába csaknem térdéig kivirit a tarka ruhából. Eláll a lélegzete. Majd kiugrik a két látó-szeme. Mintha köd ereszkednék előtte. Egyszerre csak, mintha szétszakadna a homály. Mintha lihegő galamb röpülne feléje. A felesége rebbenése. És az az asszony belefut az érkező ember karjaiba. A karjaiból a keblébe, onnan a szive melegébe. És öleli. Csókolja, hogy turbánosan kötött kendője is kibomlik szép fejéről. És gyönyörű boldogságot sugárzó arcába ömlik. És az a férfi meg összerezzen. És kibontja ő is karjait, hogy a rebegő asszonynak arcát a két tenyerébe foghassa. Gyöngéden, bécézve, bubuskálva. Úgy csókolja. Csókolja ajkát. Nefelejts kék szemeit. Mintegy szíjjá ömlő könnyeit. Úgy csókolja, hogy csaknem bele szakad a lelke. A falu népe már körülvette őket. És a szemekben megrezzen a viszontlátás őszinte könnye. Az ilyen visszatért boldogságnak látásán. Szinte szoborrá merednek, mikor látják, hogy mint borul újra virágba az egymást szeretők visszatért boldogsága. ...Aztán indultak haza felé. Minő ut volt az, édes jó Istenem! A leányok kendőiket lobogtatják, az asszonyok szemeiket törölgetik. A férfiak kalapjukat emelik a visszatérő felé... Hogy elnémultak a rossz nyelvek! Hát lehet e csattanósabb. szebb válaszadás arra a kigyó szisze- gésre, mint ez a gyönyörű, ez a boldogságos viszontlátás. Ez az uj virágfakadás. És oda érnek a maguk kis tűzhelyébe. A ház előtti virágos kertben már nyílóban vannak a tavasz legszebb virágai. Fecskék csicseregnek az eresz alatt. A gólyamadár is visszajött. Mintha keleplésével üdvözölné az érkezőt. Csakhogy itthon vagy! És belépnek a szobába. Ott áll előttük az ősz ember, Simon bácsi. Mint egy bibliai patriarkha. Olyan az arca, mint az érett kalász. Ajka csak mozog... de hangot nem ad. Csak vetél... vetél érthetetlen értelemmel. És egymás keblére szakadnak. Sirni se sírnak. A boldogság sem tud sírni, ha teljes- Mint a fájdalom, mikor mélységes. A kis fiúcska, a Pétör, a másik Pétőr. az érkezett Pétör, a nagy némaság közbe oda csúszik Rét gazda térdeihez. Mintha azt gőgicselné — Én is itt vagyok. A Pétör. A másik Pétör. Rét gazdát egy pillanatra elkapja a tehetetlen érzékenység. De másik percben karjaiba röpül az a kis Pétör. Magasra emelik aztán ezek a karok azt a kis jószágot. Fel a ház padlásáig. És csaknem remegve mondja az ember: — A két Pétör. Hát csakugyan két Pétör. Az egyik az égben... A másik itt a földön. Az egyiket elvette az a kéz. A másikat küldötte. A két Pétör. Julis asszony csak nézte... nézte ezt az uj világot. Úgy állott ott közöttük, mint egy szép szobor, melynek bánatos arcát a napsugár övezi. Ott állott és gyönyörű kék szemeiben a fájdalom és reménység fénye játszadozott. És mikor e pillanatban rávetette szemeit arra a Pétörre, a ki itt köztük van, itt a földön... abban a szempillanatban lelke villanása arra a Pétörre vetődött, a ki nincs, itt, a ki ott fenn — az angyalok közt van. És ha a férfi leikébe beláthatnánk: ott is két kis alakot, két kis fiút, két Pétört látnánk. A két Pétört. Élelmes ügynök. Lesz háború? Exbankár : Mit gondol, lesz háború ? Futó-bankigazgató: Ha én azt biztosan tudnák. Akkor most nem köröznének. Hanem vonák — moszkva cár. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON. A szerkesztő telefonja. Babócaa. Cimszallag javítva. A kért szám a karácsonyi számmal ment. Tessék csak jól megnézni. — Cig-and. Igen örülünk a mozgalmas életnek. Bár csak e számra kaptuk, közöljük. Isten áldása fáradozására. — Olvasó. Sokan megrendelik lapunkat. Ha a postán elmarad meg is reklamálják. Fizetésre azonban nem gondolnak. C kivétel. Pedig azok közé tartozik, kiknek jótevők rendelik meg és fizetik is. Nem tartozik. A ki meg nem rendeli lapunkat, mi azoknak egyáltalán nem küldjük. A kinek megrendelés nélkül megy, az nyugodtan elfogadhatja. Mert jótevők keze küldi. Ezt sokaknak üzenjük. — Szatmár. Fájdalom ön is azok közé tartozik, kik azt a naptárt jó reményben vették meg. Nekünk, e reánk nézve oly rettenetesen kellemetlen ügyről magasabb okokból hallgatni kell. De ha a jelentkezések így szaporodnak, meg kell tenni végre is nyilatkozatunkat. — Tanítónő. Nagy dolog ám az a megszokás. És sokszor nem is hisszük, mily fordulatoknak, hangulatoknak forrása. Kant, a filozófus, kónigsbergi tanár szemét állandóan egyik tanítványa kabátjának azon pontjain pihentette, ahonnan a gomb hiányzott. Félév múlva a tanítvány észrevette a fikszirozás okát és fölvarrta a hiányzó gombot. Ez a változás annyira kihozta sodrából a hires tudóst, hogy az nap félbe kellett szakítani az előadást. Tessék alkalmazni az esetet. — Tanító. Igen ajánljuk szülőknek és tanítóknak egyaránt e célra a most megjelent ily cimü könyvecskét; Ima és hivatás. Müller Lajos S. D. Budapest, lií 13. Apostolnyomda. Horánszky-u. 20. Ára 25 fillér. A hivatásról oly nagy hangú és mégis keveset Írnak ma igazán, hogy ez a kis könyv nagy világosságot, mélységet és határozott irányt ad a gyermekekért aggódó szülőknek,
