Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-02-02 / 14. szám
6 TELI ESTÉK Mi újság1? A sztrájk felé. E’ kell a magyarnak! Mert ha baj, hát legyen baj. Csűstül jöjjön, ha jön. A szociáldemokraták stzrájk kongresszusa (gyűlésé) kimondotta a tömeg, országos sztrájkot. És felhatalmazta ügyvivőit, hogy alkalmas pillanatban kihirdesse — az ipari munka beszüntetését. Mi elismerjük, hogy a sztrájknak, mint a munkások önvédelmi eszközének van jogosultsága. Tehát jogos. De nagyon ritkán — okos. Most pedig olyan fegyvernek tekintjük, amellyel éppen a dolgozó munkásokat fogják legjobban és legérezhetőbben megsebezni. Század óta nem volt olyan értéke a munkának, magára a munkásokra, mint éppen most. Század óta nem vesz tehát olyan felelősséget vállaira, aki ezt az egyedüli vagyont, a munkát kockára teszi éppen a munkások érdekében. Ma nincs nagyobb, abszolútabb, egyetlen és határozottan legnagyobb érdek, mint az, hogy a munkásnak munkája legyen és dolgozhassák. A többi mind ... de minden maradhat. ügy képzeljük, hogy e nehéz időkben a munkás nép egy fára menekül, a sztrájknak fájára. De ezt a fát önmaga alatt vágja. És ez a fa őt döntheti nyomorba, veszedelembe és nyomhatja agyon. Mi meglehetősen ismerjük a munkásnép hangulatát, lelke egész mostani állapotát. És mondhatjuk, hogy az a sztrájk, az a politikai sztrájk olyan kényszer és olyan szabadság elvétel reájuk nézve, ami sem meggyőződést, sem lelkesedést, sem elhatározást nem vált ki. Egyesek és főleg olyanok, kiknek veszteni valójuk nincs, viszik, kényszerítik, színezik a dolgokat. De meglátják, tapasztalni fogják, hogy ez a munkás nép jobban vágyódik a békés munkára, mint a bizonyos bizonytalanságra. Azt pedig határozottan valljuk, hogy azoknak, kik a teljes szabadságot hirdetik szájjal és elméletben: azoknak, akik a cselekvés szabadságát követelik) nincs jogukban megfosztani senkit sem a munka szabadságától. Hogy akkor és úgy dolgozzék, mikor akar és arra életszüksége van. S mihelyst jogot akar a párt, akár szervezett, akár politikai; magának vindikája ezt, már elvette szabadságát százaknak és százaknak. És már nem őszinte és igaz hive a szabadságnak. A ki kötelességet kiván szabadság nélkül, az már zsarnokságba viszi hiveit és nem híveit egyaránt. Q * — A püspöki kar búcsúja a volt herceg- prímástól. A magyar katolikus püspöki kar képviseletében Csernoch János dr. hercegprímás, valamint Szmrecsányi Lajos egri érsek és Radnai Farkas besztercebányai püspök küldöttségben tisztelegtek a budai palotában Vaszary Kolos volt hercegprímásnál. A tisztelgésen Csernoch János dr. herczegprimás feliratot nyújtott át, a melyben a püspöki kar hivatalosan elbúcsúzik a volt hercegprímástól. — Rajner királyi herceg meghalt. (1827— 1913.) A királyi családnak gyásza .van. Rajner Ferdinánd királyi herceg Bécsben, napokig tartó haláltusa után meghalt — 86 esztendős korában. Életét főleg katonai szolgálatban és tudományos búvárkodásban töltötte. Magyarország iránt való szimpátiáját sokszor megmutatta. Szerette a magyarokat. Házas élete mintaképe volt a boldog házasságoknak. Alig egy esztendeje ünnepelte gyémánt lakodalmát. A hercegi pár utóbb visszavonult, szinte polgári életet élt — wiedini palotájában. Gyakran megtörtént, hogy a királyi herceg maga főzött teát hű feleségének, mikor a hercegasszony betegen feküdt. Halála őszinte, igaz részvétet keltett mindenütt. — Hűséges szolgálat jutalmazása. Szép ünnepély keretében folyt le Margitfalván őzv. Károlyi grófnő uradalmában Balázs István gazdasági cseléd hűséges és becsületes hosszú szolgálatának a m. kir. főldmivelésügyi miniszter által történt jutalmazása. A jutalmazáson jelen volt: Győry Imre főszolgabíró, Bászel Elek titkár, Várady Károly urad. intéző, Rajzinger József urad. kasznár, Bőd László urad. erdész, Kiss Ferenc urad. s.-tiszt, Niczky László urad. tanító, Neulwed Pál és még az uradalmi tisztek családtagjai. A 100 kor. Pénzjutalmat Győry Imre járási főszolgabíró, a kitüntető oklevelet pedig a Temesvármegyei Gazdasági Egyesület képviseletében Bászel Elek titkár adták át szép szavak kíséretében. — Kohányi Tihamér tragédiája. Kohányi Tihamért, a legnagyobb amerikai magyar lapnak: a Szabadságiak szerkesztő-tulajdonosát, gyógyithatatlan idegbajával hetekkel ezelőtt szanatóriumba vitték. Most pedig, mint Clevelandból írják, az ottani törvényszék gondnokság alá helyezte és John H. Price clevelandi ügyvédet nevezték ki gondnokává, elutasítván Kohányi ifjú nejének a kérését, hogy őt jelöljék ki gondnokká. Kohányinak hervadhatatlan érdemei vannak az amerikai magyarság magyar nemzeti érzésének ápolása körül. Huszonháromesztendei lázas, lelkes munkássága élőhalottá sorvasztotta Kohányit. — A sátoraljaújhelyi postalopás titka kiderült A postazsák ellopása (42 ezer korona volt benne) még 1907. év aug 8-án történt. Azóta nyomoztak, figyeltek, de csak nem tudták a titkot kideríteni. Végre is a házi szarkák, maguk a tolvajok derítették fel a titkot. Most már kiderült, hogy a lopást Taskó József nevű postaszolga Szabó József málházóval követte el. Taskó sokat költött. Megfigyelték, lefülelték feleségével egyetemben. Szabó azonban elvitte az irháját. Most keresik. A pénzen megosztozkodtak. Taskó bevallotta, hogy osztalékának felét elásta. Az elásott pénzt meg is találták. Taskó és felesége már fogságban vannak. Szabót is kézrekeritették. — Nyúl helyett ember. Furcsa eredménynyel végződött egy bajai vadásztársaság körvadászata. A vadásztársaság a dunaszekcsői vadászterületen rendezett nagy körvadászatot. Bekerítettek egy nagyobb területet és szorították mind szükebbre a gyűrűt. Nagyon meglepődtek, hogy egy árva nyulat sem láttak. Amikor már a kör egészen szűk gyűrűre szorítkozott, a legkomikusabb látvány tárult a vadászok elé. A gyűrű közepén hat puskás ember állt vacogó fogakkal, remegő térdekkel. A szerencsétlen orvvadászok beszorultak a kör közepére és nem tudtak menekülni. Eldobálták puskáikat, a lelőtt nyulakat és térden állva könyörögi"a vadászoknak, hogy kegyelmezzenek meg nekik, ne iőjjék agyon. A vadászok természetesen megkegyelmeztek a póruljárt emberek életének, de elszedték fegyvereiket és a lelőtt nyulakat. A különös vadászzsákmány, a hat ember csendórlaktanyába került. — A mozi áldozata. Hétfőn kezdte tárgyalni az esseni törvényszék Ruppert húszéves pásztorfiu bűnügyét, aki gazdájának ötéves gyermekét késsel halálra szurkálta. Háromnapos tárgyalás után, miközben az esküdteknek azt a moziképet is bemutatták, amelyet a gyilkos tettének elkövetése előtt végignézett, szerdán hozott Ítéletet ebben az ügyben az esküdtszék. Az esküdtek bűnösnek mondották ki a vádlottat a gyilkosság bűntettében, mire a törvényszék tiz évi fegyházra Ítélte Ruppertet. — Póruljárt kivándorlók. Sátoraljaújhelyen a minap letartóztattak egy fiatal férfit és a vele volt két fiatal szép parasztleányt. A férfi Kovács Istvánnak mondotta magát és azt állította, hogy a két nő a felesége és a leánya. Fel is mutatott egy, Kovács István névre kiállított amerikai honpolgári oklevelet. De kiderült, hogy Kovács István Kotyuk Miklós napszámos, a leányok egyike Juhász Mária 18 éves, a másika pedig Bajza Erzsébet 15 éves nagyráti parasztleányok, akiket Kotyuk csábított az Amerikába való kivándorlásra. — Amerikai szélhámos Aradon. Aradról Írják: A bécsi rendőrség értesítette az aradi rendőrséget, hogy a napokban toloncuton hazaküldik Bécsböl Iritz Kugel Már amerikai szélhámost. Iritz Kanadában a Póka László nevet használta, bizományi irodája volt és sok magyart megkárosított, úgy hogy onnan kénytelen volt megszökni, Kis leánya segítségével, ki Bécsbcn egy internátusbán tanul, az osztrák fővárosba menekült, a hol letartóztatták. Mivel bűnei nem oly természetűek, hogy kiadni lehetne, a bécsi rendőrség illetőségi helyére, Aradra szállítja.
