Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-02-02 / 14. szám
TÉLI ESTÉK 7 If. Ismeretek-tára. Az álom, II. Hát halljuk, olvassuk, mit is mond még újabban az a tudós londoni tanár — az álomról. Az álmodozásról. Szerinte az álmok tárgya tehát az elmúlt eseményekre való visszaemlékezésekből ered s leggyakrabban a korai gyermekévek élményei váltakoznak azokban a víziókban, amelyek az alvó ember agyában földerengenek. Az álomban előforduló események sokszor egészen újaknak és idegeneknek tűnnek fel az álmodó előtt, de alapos kutatás által be lehet bizonyítani, hogy átélt dolgok játszódtak le előtte. Erre nézve érdekes példát beszél el Lelboeuf, — aki ezernyolcszázhatvankettőben azt álmodta, hogy két» gyikot talált a hóban, fölvette őket, egy darabig melengette, azután pedig egy kerítés tövében lévő lyukba tette mind a kettőt s táplálékul harasztot adott nekik, amelynek Asple- nium ruta muralis volt a latin neve. Mikor fölébredt, nem tudott visszaemlékezni rá, hol hallotta az álombéli haraszt nevét. Tizenhat évvel később egy barátjának a herbóriumában (növénygyűjteményében) véletlenül kezébe akadt egy könyv, amelyben a saját kezeirásával föl volt jegyezve a haraszt latin neve. Akkor eszébe jutott az is, hogy az álom előtt két évvel ő rendezte be barátjának a növénygyűjteményt. Tizenöt évvel az álom után pedig egy ezernyolcszázhatvanegyből származó folyóiratban egy történetet talált, amely két gyikról szólt. Az álom tehát meg volt magyarázva: egy régi emlékkép ujult fel benne. Az álmokra nézve jellemző, hogy a benne lejátszódó eseményeket többnyire olyan dolgok teszik ki, amelyek a hétköznapi életben teljesen jelentékteleneknek látszanak, úgy hogy az emberek meg se figyelik, úgyszólván észre se veszik. Különös tulajdonsága és jellegzetessége az álom képeinek az a gyorsaság is, amellyel lejátszódnak. Egy másodperc elég ahhoz, hogy egy hosszú és komplikált álom végigrohanjon az agyban. Erre nézve csattanós példát ad Maury, aki azt álmodta, hogy Párisban élt a forradalom idejében. Sok izgalmas kalandon ment keresztül, rémes eseményeknek volt hőse, végül pedig elfogták és a forradalmi törvényszék elé hurcolták. A törvényszék kihallgatta, aztán halálra ítélte. Mikor a vérpadhoz vitték, óriási néptömeg követte, amely minduntalan rá akart rohanni, hogy agyonverje. A vérpadon a hóhér megragadta, lenyomta a földre, erősen összekölözte, a következő pillanatban pedig lecsapott rá az éles bárd, világosan érezte az ütést és — fölébredt. Az egész teste remegett az izgalomtól, az arca halálveritékben úszott és a nyakán ott feküdt az ágyfüggöny rudja, amely leszakadt. Az egész hosszú álom tehát a rúd által okozott külső behatás alatt keletkezett és azokban a percekben játszódott le, amelyek a rúd lezuhanása és az ébredés közé estek. Általában véve megfigyelések igazolják, hogy az álmok eseményei és lefolyása hozzáilleszkedik ahhoz az okhoz, amely az ébredést előidézi. Számos példa van arra, hogy egy ébresztőóra miként hat az álmodó emberre. Valaki azt mondta, hogy hus- vét reggelén egy szép tavaszi tájon ment keresztül, ünnepi ruhába volt öltözve, imakönyvet vitt a kezében s a távolból odahallatszott a falu harangjának csengése. Mikor a templomhoz érve, belépett az udvarba, még halkan kongott a harang, de egyszerre csak fülszakgató csörömpölésbe csaptak át a tiszta érces hangok: az ébresztő óra kezdett el zörögni. Egy másik ember azt álmodta, hogy vendégségben volt a rokonainál, épen asztalnál ültek s hirtelen belépett a szobába a cseléd, aki nagy csomó tányért tartott a kezében. Az álmodó rákiáltott, hogy vigyázzon, mert elejti a tányérokat, de ugyanakkor már el is ejtette s az edények csörömpölését folytatta az ébresztő óra, amely az alvót fölébresztette. A lélekkutatók kísérletezéseket folytattak abból a célból, hogy megvizsgálják, milyen álmokat idéznek elő a különböző behatások. Maury tollal csiklandozta egy alvónak az orrát, meg a száját, aki erre azt álmodta, hogy egy rémes alak gipszmaszkot tett az arcára, aztán hirtelen letépte, de vele együtt a bőrt is leszakította az arcáról, ami borzasztó fájdalmakat okozott. Az álmokat tehát a legtöbb esetben külső behatások okozzák, azonban összefüggésben állanak az álmodó ember kedélyállapotával is. * Nos, a tudós tanár ur elmondotta a magáét. Szabad most megkérdeznünk,hogy tisztában vagyunk-e azzal, mi hát az álom ? Miben rejlik titka. Bizony nem. Az álom csak megfejthetlen marad ezentúl is. Bizonyságául annak, hogy a jó Isten kimérte ám az ember tudásának határát. ______________ __________ Mester. Ok os gyermek. — Éd’s anyám ! — No mán megint! — Van-e lába a ribizlinek ? — Nincs annak fiam. — No, ha nincs, akkor hát Katicabogarat ettem. A kandallónál. A két Pétör. — EREDETI REGÉNY. — Irta : Bodnár Gáspár. XIV. (13) Hajón van már Rét gazda. A kikötőben türelmetlenül, percről-percre várja az indulást. De úgy látszik, még egy lelki rázkódtatást kell átélnie, hogy elindulhasson. A mint a hajóhidra veti tekintetét, veszi észre, hogy egy embert hengergetnek vissza a hídról. A ki az óriásnak erejével viaskodik, hogy a hajóra juthasson. — Eresszenek! ordította. Az én hazám hiv. Nekem menni kell! Eresszenek, mert gyilkolok. A hajós legények is megsajnálják a vergődő embert, a ki egyre kiabálta: — Ne tartsanak vissza! Elég volt. Hi az otthon! A föld. A haza! Rét megrendülve állott a fedélzeten. A nélkül, hogy kérdezni bírta volna, a mellette elfutó matróztól hallja. — Megőrült az a szerencsétlen ember. Nem bírta az örömöt, hogy már haza mehet. A honvágy őrjítette meg. Őrültet nem engedhetünk a nagy útra. Vissza kell vinnünk. — Engedjék, meggyógyul itt a visszatérő hajón, suttogva részvéttel könyörgőre emelt tekintettel Rét gazda. De az ő szavát elnyelte a lárma. A szerencsétlen embert partracipelik a hajóhidról.
