Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-01-26 / 13. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1913 január 26. 13-ik szám. A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. ElöfiEetésl ára: fillér Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos KO 1>\ÁR__<kÁ$PÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szatmár, Arany János-n. 17. ez. Bábeli zűrzavar. Hogy háborús világot élünk, tehát nagy a zavar, a felfordulás ilyenkor, azt nemcsak a börzén tudják. Érzik a földmives házban, a legszegényebb ember hajlékában is. Hogy a mi hazánkban bábeli zűrzavar van a politikában: azt is fájdalmasan és a honfiúi érzésnek fájdalmával tapasztaljuk. De hogy minő zűrzavar, bábeli kavarodás van ma a gondolatok és ezen lelki működést kifejező szavak közt ... no azt már kevesebben érzik, tudják . . Csak egyszeregyszer kiáltanak fel az emberek, mikor szinte beleütődnek a felfordult, fejetetejére állott szavaknak, csalfaságoknak és tolvajkifejezéseknek. Ha én őseink, apáink hite szerint hiszek a gondviselő Istenben: akkor bigót, elmaradott, kultúrálatlan átlag ember vagyok. Ha én nekem van lelkiismeretem; ha én a jellememet, becsületességemet úgy akarom megmutatni, hogy lelkiismeretem ellen cselekedni nem akarok: akkor én nem vagyok modern ember. Hanem elmaradt konzervatív, azaz maradi halandó. Ma már csak a szegény ember, a paraszt, a cseléd, a libapásztor, a csősz — lop. Az ur sikkaszt. Az uraság, tehát a sikkasztás kezdődik pedig már a parcellázó-bank hivatalszolgájától, az öncsinálta bankigazgatón keresztül egész a kivándorlási és kiházasitó irodáig. És azon, azokon túl. Ha én nem akarok csalni, mert azt becstelenségnek tartom: akkor az én nevem élhetetlen ember. Mert ma azt a cselekedetet, melyet eddig la minden tisztességes ember csalásnak minősített, ha ügyes formulával bepakolja . . . élelmességnek szokták nevezni és tekinteni. És ha valaki az ilyen formulákkal nem akar is tud élni, boldogulni, oh akkor ügyetlen, oktondi ember. Aki megérdemli, hogy szegény egér maradjon, akár a templom egere. Régen, csak imént még büszkén mondották, hogy becsülettel szerezte vagyonát. Ma már tisztában van vele a világ, hogy becsületesen alig lehet vagyonra, jó módra szert tenni. Hiszen a tisztességes, becsületes utón szerzett vagyonos ember ma fehér holló számba megy. ügy tudta a társadalom eddig la, hogy a szegénység, a nyomor nem az, mikor valakinek cifra ruhája nincs; valaki nem ehet pástétomot. Valaki nem élhet úri passzióknak. Most már a nyomor viszi reá a rablógyilkosságra azt a szabólegényt, aki hetenkint ötven koronát keres. Aki délulánonkint kártyázik, mangurló-biliárd asztalnál ügyességi gyakorlatokat csinál. Nyomorban él, aki naponként a moziba nem járhat és vasárnaponként nyilvános vendéglőkben cigányt nem hallgathat. És igyr folytathatnék tovább . . . tovább egész sorozatát az emberek tótágast álló gondolkodásának, amiből ma csakugyan olyan modern bábeli zűrzavar keletkezik, hogy ember legyen ám a talpán, aki benne a maga lábán és a maga józan eszének barázdáján megállhat. Ám, ez a zűrzavar tarthat sokáig. Talán nagyon sokáig. De a végtelenségig — nem.
